- a napi vesződséggel kapcsolatban is."Ragasszatok mellé..." (2Pt 1,5).
Részesévé lettél az isteni természetnek - mondja Péter -, most tehát
egész figyelmedet összpontosítsd és alakíts ki magadban helyes
szokásokat, minden szorgalmadat és figyelmedet összeszedve. Mindazt
hozzá kell "ragasztanunk" szokásainkhoz, ami a jellemhez tartozik. Egy
ember sem születik úgy, mint kész jellem, akár természetes, akár
szellemi-lelki születésről legyen is szó: a jellemet formálni kell. Nem
születtünk szokásokkal: ki kell alakítanunk a szokásokat az új élet
alapján, amit Isten helyezett belénk. Ne gondoljuk, hogy kivilágított
díszpéldánnyá kell lennünk, legyünk a hétköznapi élet közönséges
emberei, akiken mégis ott ragyog
Isten kegyelme. Jellemünket a
hétköznapi robotmunka próbálja meg. A szellemi életben komoly akadály,
hogy nagy dolgokat szeretnénk tenni. "Jézus fogott egy kendőt és
elkezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,4-5).
Vannak idők, amikor nincsenek ragyogó és izgató élmények, hanem csak a
naponkénti egyforma munka taposómalma. A megszokott munkát Isten arra
használja fel, hogy ihletettségünk időszakai közben megpihentessen
minket. Ne várd, hogy Isten mindig felemelő pillanatokban részesítsen,
de tanulj meg lélekölő munka közben is Isten erejéből élni.
Ez a hozzá "ragasztás", ez a nehéz. Azt mondjuk, mi nem várjuk Istentől,
hogy a kényelem virágágyain vigyen be az üdvösségbe, mégis úgy teszünk,
mintha ezt várnánk. A legparányibb dolog, amiben engedelmeskedem, Isten
kegyelmének egész mindenható erejét hordozza.
Ha teljesítem
kötelességemet - nem magáért a kötelességért, hanem azért, mert hiszem,
hogy Isten kormányozza körülményeimet, akkor engedelmességemben Isten
egész kegyelme az enyém a váltság alapján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése