Isten műhelyében-Folytonos elvetés

Carl Eichorn -

"Vessétek el magatoktól ti is mindezeket: haragot, indulatosságot, gonoszságot, káromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. "(Kol 3, 8) 

 

"Aki egy ponton vét a törvény ellen, az egésznek megrontásában bűnös" - mondja a Szentírás. - A fent idézett bűnök a szeretetlenség bűnei, amelyek elbizakodottságunkból vagy önző énünkből fakadnak. Vannak bűnök, amelyek még a hívőknél is gyakran előfordulnak: a harag és az indulatosság. Talán nem tör ki belőlünk nyíltan a felháborodás, de belül szinte forr a düh. Az ember türtőzteti magát és belül hasonlít a vulkánhoz. Sokan heves természetükre vagy megviselt idegeikre hivatkoznak. Igaz, hogy a felinduláshoz és türelmetlenséghez kedvező alap az idegesség. Azonban nem az idegeink, nem is velünk született hevességünk az oka ennek - még a kiállhatatlan emberek és körülmények sem. Nem ezek tesznek rosszá, hanem csak előhívják belőlünk a rosszat.

Minden rosszindulatú, szeretetlen magatartást "gonosznak" mond a Biblia. A gonoszsághoz tartozik a makacsság és engesztelhetetlenség, az irigység és ellenkezés, minden rejtett rosszakarat is. A gonoszság éreztetni akarja a másikkal, hogy valami ellenére van. Sötét arcot vág, sértődötten néz. A gonoszságból származik a szitok és minden csúnya beszéd. A "káromlások" alatt nem istenkáromlást kell érteni, hanem szidalmakat, sértő szavakat, amelyeket az ember bosszúságában vet oda a másiknak. "Gyalázatos beszéd" a csúnya, közönséges kifejezések. A hívők ajkára csak kedves szavak illenek, amiket jól esik hallani. Mindenekelőtt azonban Isten dicsérete és a hálaadás. Egy szájból ne jöjjön ki áldás és átok, mint ahogyan egy forrásból nem fakadhat édes és keserű.
Egy szájból ne jöjjön ki áldás és átok, mint ahogyan egy forrásból nem fakadhat édes és keserű.

Legyen ezért jelszavunk: elhagyni, elvetni minden gonoszt! Ezek nem engedik, hogy az Istenben való élet megerősádjék; átokként telepednek rá a lélekre. Olyan hibákat, bűnöket vetünk el, amelyek megszégyenítenek minket és mélységesen fájnak. Jézus iskolájában újra és újra új bűnbánaton megyünk át. Aki könnyen átsiklik a bűnein, ismételten beleesik azokba. De aki szenved miattuk, akinek elviselhetetlen és terhes, elveti, elhagyja azokat. Jézus veszi el és szabadít meg bűneinktől, ha elhatározzuk, hogy eldobjuk őket és könyörgő imádsággal elébe tárjuk ezeket.