Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

Elizeus felkelt, elment Illés után és szolgált neki  (l.Kir. 19,21)

 

 

Elizeus elhívásáról

 hallunk itt. Szántott a határban. Tizenkét iga ökörrel dolgoztak. Ekkor jött Illés próféta. Odament a fiatalemberhez és szó nélkül rávetette vállára a palástját és továbbment. Elizeus otthagyta az ekét, Illés után futott és ezt mondta neki: "Kérlek, hadd búcsúzzam el anyámtól és apámtól, és azután követlek". Illés megengedte neki ezekkel a szavakkal: "Menj, de jöjj vissza! Mert tudod, mit cselekedtem veled!" Elizeus elbúcsúzott szüleitől, testvéreitől és a szolgáktól, követte Illést, és szolgált neki.

Az elhívás a prófétai palásttal való felruházás által Elizeus számára egy csapásra mindent megváltoztatott: érdeklődését, munkáját, életcélját. Mindezek Isten világába, az örökkévalóságba emelkedtek. S mindez ráhatás és kényszerítés nélkül történt, és mégis ellenállhatatlan hatalommal.

- Jelképe ez annak az isteni elhívásnak, amelyben mindmáig részesülnek azok, akik az Úr Jézus egyházának tagjaivá lesznek. Egészen keresetlenül, sokszor hirtelen, minden előkészület nélkül, de hatalommal érinti az Ige az embert: "Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot..., azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk" - értsd így: teérted! -"

S elénk áll Ő, aki nagyobb, mint a próféta, a Töviskoronás, s ránk veti Isten igazságának palástját, a Jézus Krisztus vére igazságának palástját; titok ez, csoda, de hatalmasan munkálkodó! Úgy hat, mint Elizeus életében. Minden átértékelődik, minden megváltozik. Néha belső szükségszerűségből még állásváltozás is következik, de mindez természetesen, minden kényszer nélkül, Isten dicsőségére, a Jézus Krisztusban. Boldog, akinek része van ebben az elhívásban!