Régen úgy gondolták, hogy minden istennek csak a maga területén van hatalma, azon kívül más isten uralkodik. Ma úgy gondolják, Istennek csak a magánéletben van szerepe, ott is csak akkor, ha hisznek benne, a társadalom élete kívül áll Isten hatalmán, naivság számolni vele. Eredménye világosan látszik: az erkölcs, az önzetlenség, a közösségért való felelősség annyival ritkább, amennyivel kevésbé engedjük be Istent közösségi életünkbe. Ő pedig ritkán tör be oda, ahova nem hívják. Ráér. Ráér kivárni, míg rájön egy társadalom, hogy nélküle nem tud előbbre jutni. De amikor elérkezettnek látja az időt, beavatkozik. Ő akkor is Úr mindnyájunk, az Őt megtagadók, a vele nem számolók élete felett is. Mindenkit megszólít. Jelen van a történelemben, a társadalom életében ugyanúgy, mint a magánéletben. Abban is az Ő igazsága nyilvánul meg, hogy mennyi nyomorúság követi a más úton járókat. Hiába rejtőzünk bölcs tanítások mögé, azok, miután megmutatkozik tehetetlenségük, eltűnnek, mögöttük ismét felragyog Isten arca, s újra hív: itt vagyok, rám hallgassatok, és élni fogtok!
Uram, tudom, hogy jelen vagy az életemben. Imádságaimat szemmel láthatóan meghallgatod, örülni tanítsz, s ha a közösségem távol is van Tőled, Te nekem akkor is menedéket adsz. De olyan szomorú azt látni, hogy kevesen vagyunk, akik benned bízunk. Barátaim és ellenségeim, akikkel együtt kell élnem és dolgoznom, elszakadtak Tőled. Gyermekeim, családom tagjai sokszor nem követnek, amikor igédet hallgatom, amikor rólad beszélek. Úgy gondolják, Tőled távol más erők uralkodnak, azokban kell bízni. Én gyenge vagyok, nem elég sem a hitem, sem a példám, sem a szavam. Szentlelked segítségét kérem, tanítsd benned hinni, Téged szolgálni családom, népem fiataljait! Eleget szenvedtünk, legalább a jövő nemzedéket fordítsd magad felé! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése