2016. szeptember 25., vasárnap

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   István azonban teljes volt Szentlélekkel, a mennyre függesztette tekintetét, látta Isten dicsőségét és Jézust Istennek jobbja felől állani. (Csel 7,55)
 
 

Istennek Lelke három különböző bepillantást ajándékozott Istvánnak halála napján. Először is bepillantást Isten Igéjébe. A Biblia úgy volt előtte, mint egy felnyitott könyv. Világosan látta, hogyan vezette Isten az Ő népét, és hogyan állt ellene Izrael Istennek. Fénysugarak sokasága támadott fel előtte Isten Igéjéből.

Mennyire másként volt ez hallgatóinál! Jóllehet azok is mindnyájan olvasták a Szentírást szombatonként, de a Mózes-leple ott maradt szemükön. Semmit sem értettek meg a Szentírásból. Hiányzott a Lélek ajándéka. István azonban Isten tetteit látta Izrael történetében az Igéből.

István bepillantást nyert az emberek belső lelkivilágába is.

A körülötte lévők kegyes emberek voltak, a templom buzgó látogatói. Egyeseket közülük mások kedvezőbben ítéltek meg, mint ő. István azonban, aki teljes volt Szentlélekkel, keménynyakúaknak, Isten iránt engedetleneknek és gyilkosoknak nevezi őket! Ezek a kifejezések nem testi indulatból származtak, hanem a Szentlélek megvilágosító erejéből, aki megmutatja romlottságunkat, de mások igazi állapotát is.

Hogyan szólítana meg minket István, ha előttünk állana? Jó lenne elgondolkozni erről!

Végül a Szentlélek bepillantást engedett Istvánnak a mennybe. A láthatatlan világot függöny takarja el előlünk, amin szemünk át nem láthat, csak hitünk hatolhat át rajta. Újra és újra enged azonban bepillantást Isten éppen a haldoklóknak a dicsőségbe. Ezt élte át István is. Kettőt láthatott a túlvilágból: Isten dicsőségét és Jézust.

Itt lenn nem volt más látható, mint nyomorúság és gonoszság. Mindezt nem volt nehéz neki elhagyni, miután bepillantást nyert a soha el nem múló dicsőségbe.

Ha gyakrabban néznénk hitben Isten dicsőségét, könnyebben megszabadulnánk a világ hiábavalóságaitól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése