Hét témája: Ökumené, keresztény egység
Olvasmány: Ef 4,1–6
A Szentlélek iránti engedelmesség az egység forrása.
„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.”
Magyarázat
Az apostoli levél a gyülekezeti lelkigondozás
mesterműve. A Krisztus-test tagjaihoz szól, hívő emberekhez, akik ezzel
együtt is emberek. Gyakran eltérő látásuk van a dolgok rendje felől.
Ismert közöttük a személyi kérdések miatti nézeteltérés, és ezer más
között a különféle fontossági sorrendek kérdése is. A gyülekezet ma még
úton van, még nincs a célnál. Sokszor találkozik olyan élethelyzetekkel,
amikor rosszul mennek a dolgok – van, hogy a bajok okát is egymásban
látják –, és ezekben a helyzetekben kell felmutatni a krisztusi
lelkületet. A lelkigondozói felhívás nem alaptalan. Nagyon is
szükségszerű, hogy az elhívásukhoz és az Elhívóhoz méltó életformára
ösztökéljen. Az Úr Lelke iránti engedelmesség teheti alkalmassá a hívőt
arra, hogy érdekeinek és javaslatainak mellőzése idején is a gyülekezeti
egység munkása legyen. Magunkra nézve mondjuk: eddig úgy jártunk el,
hogy amikor sérültek személyes érdekeink, megnehezteltünk társainkra,
valamiképpen elégtételt vettünk. Az Úr azonban ennél érettebb lelkiségre
hívott el: a másik, a nehezen elviselhető, a gyakran bosszúságot okozó
testvér szeretetben való elviselésére, vagy amikor felszökik az indulat,
a szánk szelíden, békességes előremutatással szóljon, és így munkáljuk a
Lélek általi egységet.
(Lukács Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése