Mindennap az Ige fényében-MÓZES HALÁLA

A mai napon olvasandó igeszakasz: 5Móz 34

 

 

1 Ezután fölment Mózes a Móáb síkságáról a Nebó hegyére, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval szemben van, és az ÚR megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, 2 az egész Naftálit, Efraim és Manassé földjét, meg Júda egész földjét a nyugati tengerig, 3 továbbá a Délvidéket a Jordán környékét és a pálmák városának, Jerikónak a völgyét Cóarig. 4 És mondotta neki az ÚR: Ezt a földet ígértem oda esküvel Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ezt mondtam: a te utódaidnak adom. Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda. 5 Ott halt meg Mózes, az ÚR szolgája, Móáb földjén, az ÚR akarata szerint. 6 És eltemette őt a völgyben, Móáb földjén, Bét-Peórral szemben. Senki sem tudja még ma sem, hogy hol van a sírja. 7 Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt, nem homályosodott meg a szeme, és nem hagyta el életereje. 8 Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb síkságán, amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az ideje. 9 Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes reá helyezte a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogyan az ÚR megparancsolta Mózesnek. 10 Nem is támadt többé Izráelben Mózeshez hasonló próféta, akivel szemtől szemben érintkezett volna az ÚR. 11 Mert őt küldte el az ÚR mindazoknak a jeleknek és csodáknak a véghezvitelére, amelyeket tett Egyiptom földjén a fáraóval, minden szolgájával és egész országával; 12 és minden erős kézzel megteendő, minden nagy és félelmes dolog véghezvitelére, amelyeket megtett Mózes egész Izráel szeme láttára.

"Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Moáb földjén, az Úr akarata szerint."

(5Móz 34,5)

Mózes egy olyan bűnt követett el, ami méltatlanná tette őt arra, hogy belépjen az Ígéret Földjére. A 4Móz 20,2-13 szakasz elmondja a történetet. Mózes elvesztette a türelmét, és nem követte pontosan az Úr utasításait. Az lett volna a feladata, hogy megmondja a sziklának, adjon vizet. Ehelyett azonban kirohant a nép ellen: "Hallgassatok ide, ti lázadók !" Aztán ráütött a sziklára.

A Zsolt 106 a következőképpen emlékszik az esetre: "Meribá vizeinél is felháborították (ti. az izráeliták Istent), Mózes is rosszul járt miattuk, mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt."

Ha maga a Biblia mentséget talál Mózes számára, akkor jobb, ha mi sem ítélkezünk felette, indulatos szavai és tettei miatt. Isten mindig súlyosabban számítja be a bűnt, ha olyan valaki követi el, aki közel van őhozzá. Ezért nem léphetett be Mózes Kánaánba.

Mint közvetítő, Mózes gyakran elérte, hogy Isten megváltoztassa szándékait. De most minden esedezése hiábavalónak bizonyult: nem léphetett be Kánaánba. "Elég, ne beszélj hozzám többet erről a dologról" (5Móz 3,26)

Így tanuljuk meg, hogy az Isten igazságos minden útjában, és hogy csak egy tökéletes Közbenjáró van Isten és ember között, ti. az ember Krisztus Jézus.

A kimerítő vándorlások véget értek. Izráel tábort ütött a Moáb völgyében. Itt az idős vezér megújította a szövetséget Isten és az ő népe között (5Móz 29-31). Megajándékozta őket egy énekkel, és megáldotta egyenként Izráel minden törzsét (5Móz 32-33). Mózes aztán felment a Nébó hegyére, ahonnan Isten megmutatta neki Kánaán földjét, amelyet az izráeliták most már készek voltak birtokba venni. És Mózes meghalt.

Nincs még egy ember az Ószövetségben, aki nagyobb volt és közelebb volt Istenhez, mint Mózes. És nem került még ember közelebb Jézus Krisztus feladatának a betöltéséhez, mind abban a vonatkozásban, hogy Isten akaratát kijelenti az embereknek, mind pedig abban, hogy közbenjár Istennél az emberek érdekében. Az Ószövetség közbenjárójának az élete tanúsítja, hogy milyen nagyon szükségünk van egy közvetítő emberre. És az ő halála bebizonyítja nekünk, hogy csak Jézus hajthatja végre ezt a munkát tökéletesen és örök érvénnyel.