Mi gátol engem, hogy megkeresztelkedjem? (Csel 8,36.)
|
A kocsi az úton továbbhaladva egy vízhez ért. Ez a hely határkő lett a főember életében. Régen kereste és kutatta, hosszú utat megtett azért, hogy megtalálja az egy szükséges dolgot. Most eljött az óra, amikor megtalálta. Itt, ezen a helyen mintegy beléphetett a kegyelem országába. A legtöbb keresztyén életében van egy hely, amelyre örök hálával gondol vissza, amely szívébe kitörölhetetlenül belevésődött. A főember azt kérdezte Fülöptől: "Mi gátol engem, hogy megkeresztelkedjem?" Ez a kérdés azt jelentette Fülöpnek, hogy az isteni megbízás alapján elvégzett munkája nem volt hiábavaló. A főember kérdése annak a hitnek volt az első megnyilvánulása, amely az Ézsaiás 53. magyarázatából fakadt. A főember tudtul adta azt a határozott döntését, hogy azt a Megváltót, akire Fülöp rámutatott, elfogadja. Azt az utat, amit Isten Igéje megmutatott, helyesnek ismerte el, és azon akart járni is. A főembernek pedig meglett volna az oka arra, hogy félénken visszahúzódjon. Ilyen volt pl. az, hogy csak rövid tanítást kapott, alig tartott ez 2-3 óra hosszat. Aztán gondolhatott volna a nem keresztyén hazájára, ahol egyedül áll majd, mint egyetlen keresztyén. Ehhez nagy bátorság kell. A legnehezebb annak a meggondolása lehetett, hogy hogyan egyeztetheti össze a Jézusban való hitét magas hivatalával. Nem fogja-e a királynő elbocsátani? De mindez nem akadályozhatta meg a főembert. Gyermeki hite így szólt: "Mi gátol engem?" Boldog az, akit semmilyen meggondolás nem riaszt vissza a Jézus Krisztus követésétől! |
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése