Pál apostol tekintete nem bizonytalanul, nem félve, hanem
ujjongó reménnyel és boldog vágyakozással hatolt át a síron. Ott áll
vértanúsága színhelyén; nem látja sem a hóhér bárdját, sem a tikkadt
földet, amely csakhamar beissza a vérét. Pillantása azon a nyári
reggelen a mennybolt fényes, végtelen kékségét kutatja, s felhatol
egészen az örökkévaló Isten trónjáig. Pál, a hit embere, látja Jákób
látomásának fényes létráját. Ez a létra Krisztus, aki összekötötte a
Földet a Mennyel, a halandó embert a végtelen Istennel. Emlékezetén
átvonul a pátriárkák és próféták élete. Hite erősödik, mert tudja, hogy
ők is Jézusban bíztak, aki vigaszuk és támaszuk volt, s akiért most az
életét adja. Istennek e szentjei, akik századról századra hitük
bizonyságtevői voltak, ismétlik az ígéretet: ''Hű az Isten.''
Apostoltársai is hirdetik Krisztus evangéliumát; szembeszállnak a
vallási vakbuzgósággal, a pogány babonával, az üldözéssel és a
megvetéssel, sőt életük sem drága, csak hogy fennen lobogtassák a
kereszt zászlaját a hitetlenség sűrű sötétségében. Hallja
bizonyságtételüket Jézusról, Isten Fiáról, a világ Üdvözítőjéről. A
kínpadokról, a máglyákról, a tömlöcökből, a Föld barlangjaiból hangzik
felé a vértanúk diadalkiáltása.
Hallja a
rettenthetetlen emberek tanúságtételeit, akik, ámbár elhagyatottan,
kifosztottan, megkínzottan, de bátran, ünnepélyesen bizonyítják hitüket. ''Mert én tudom, hogy kinek hittem''...
Krisztus áldozata által megváltva, vérében megtisztítva a bűntől,
szentségébe öltözötten, Pál önmagában hordozza azt a bizonyosságot, hogy
lelke értékes Megváltója szemében. Élete Krisztussal együtt el van
rejtve Istenben. Pál meggyőződött arról, hogy Ő, aki legyőzte a halált,
meg is tudja őrizni azt, amit oltalmára bízott. Boldog vagyok, amiért
Isten elé járulhatunk alázattal és hittel, és addig könyöröghetünk
hozzá, amíg lelkünk szoros kapcsolatba nem kerül Jézussal, és minden
terhünket a lábához vethetjük. ''Mert tudom, kinek hittem, és bizonyos
vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama
napra.
Ellen White írása alapján-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése