"Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki... megromlott..." (Ef 4,22)
Isten nem foltozó, hanem teremtő. Ő nem foltozgatni akarja rongyos életünket, hanem egészen újat kínál helyette. Vagy kell ez valakinek, vagy csalódni fog a maga elvárásaiban.
Gyakori kísértés ez: éli sok ember a maga életét Isten nélkül, aztán valahol szakadni kezd, s csak oda kérne - lehetőleg azonnal - egy foltot. Jelentkezik egy betegség, megromlik a házasság, nehézségek támadnak a gyerekekkel, jó lenne tisztán látni egy döntés előtt - s ebben az egy ügyben kér hamar segítséget az illető Istentől, de a hozzá való viszonyulásán, egész életén nem kíván változtatni.
Isten azonban nekünk nem egy kis vigasztalást, egy kis megnyugvást, alkalmi jó tanácsot (amit aztán lehet, hogy meg sem fogadunk) akar adni, hanem újjá akar teremteni: új gondolkozást, Jézus indulatát, örök életet kínál.
Amikor a tékozló fiú a maga disznószagú, rongyos ruhájában hazatért, nem megfoltozták rajta, hanem levetette, az apja szeretete tisztára mosdatta, és ráadták „a legszebb ruhát". Isten nekünk is Jézus Krisztus igaz voltának, szentségének fehér ruháját adja a megváltásban. De ehhez le kell vetni a magunk megszokott bűneinek szennyesét. A megváltás átöltözés. Nem foltozom a régit, nem veszem rá az újat, hanem a bűnvallás őszinteségében meztelenre vetkőzöm Isten előtt, elvetek magamtól mindent, ami az ő szemében tisztátalan, és boldog hálával magamra veszem az újat. „Felöltözöm Krisztust." Vagyis hittel komolyan veszem, hogy ő megbocsátott, gyermekévé fogadott, és ezentúl ehhez méltóan is akarok élni.
„...végy tőlem... fehér ruhát, hogy... ne lássék szégyenletes mezítelen séged..." (Jel 3,18)
Cselekedeteink rongyaiban nem lehet bemenni Isten országába, csak Jézus igazságában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése