"Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Máté 5,16.)
Hát nem titokban kell jót tenni, hogy ne tudja a bal kezünk, mit tesz a jobb? Dicsekednünk kell talán jó tetteinkkel? Nem, de nem is szükséges. A világosság mindig meglátszik. Jaj nekünk, ha azért tesszük a jót, hogy dicsérjenek, de ha dicsekedés nélkül tesszük, úgyis észreveszik, s az már nem a mi dicsőségünk, hanem Istené. A világosságnak belülről kell jönnie, hitünkből, szolgálatra való készségünkből, Krisztust követni próbálgató szeretetünkből. Ez az a világosság, melyet nem lehet elrejteni, mely akaratunk ellenére is megmutatkozik, mely ragyogni fog az emberek előtt. Lesz, aki behunyja előtte a szemét, lesz, aki csak csúfolkodni tud vele, de mit számít az, ha valaki tele van Isten szeretetével? Csak szolgálj nyugodtan, fénylő derűvel, belső békességgel! Meglesz az eredménye!
Uram, nem akarok dicsekedni azzal, amit a Te nevedben tettem. Nem is dicsekedni való, gyakran úgy érzem, kevés az, szóra sem érdemes. De Tőled világosságot és szeretetet kaptam, talán valami csak keresztülsugárzik rajtam. Olyan jó magam körül boldog embereket látni. Olyan jó síró embert megnevettetni. Olyan jó, ha valakinek felragyog az arca, ha engem meglát. Olyan jó, ha valaki engem vigasztal, csodálkozva, ha szomorúnak lát, mert nincs hozzászokva. Tartsd meg tőled kapott világosságomat, hadd ragyogja be minél több ember szomorúságát, s ha kevés alkalmam van arra, hogy komolyan tudjak segíteni, legalább egy jó szót, egy kacagást, egy kis vidámságot, egy simogatást a Te erőddel tudjak átadni azoknak, akiknek olyan nagy szüksége van a vigasztalásra! Szeretném, ha felismerhető lenne Krisztus ereje a tetteimben, és az egész életem neked szerezne dicsőséget az emberek között. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése