„Néhány
nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: „Térjünk vissza, látogassuk
meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és
lássuk: hogy megy a soruk?” Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak.
Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki
elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; bejárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a gyülekezeteket.”
Magyarázat
Az egyetértés hiánya szétválást, elszakadást, néha
szembenállást vált ki. Milyen kicsinyke dolgok is előidézhetik a hívők
meghasonlását! A két kiváló apostol, a pogányság nagy misszionáriusai
egy személyi kérdésen, Márk-János misszionáriussá nevelésének kérdésén
annyira eltérő látásra jutottak, hogy nem tudtak tovább együtt menni.
Mennyivel magasabb rendű szempont volt, amit a második misszióút
motivációjaként megfogalmaztak: „Térjünk vissza, látogassuk meg a
testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk:
hogy megy a soruk?” – és milyen mértékű akadállyá tornyosult egyik és
másik apostol gondolata! Pál a misszió komolyságára gondolhatott,
Barnabás szíve egész szeretetével mentorálhatta Márk-Jánost, de
valakinek engednie kellett volna. Ennek hiányában nem maradt más, mint
külön úton menni a misszióba. Pedig milyen kiválóan tudtak eddig együtt
dolgozni! Mennyire egyek voltak, még a szenvedések elhordozásában is.
Igaz, Isten még a meghasonlásukat is felhasználta az evangélium
terjesztésére, megáldotta mindkettejük további erőfeszítéseit, mert
hűséges szolgái voltak, de – az egyetértés hiánya miatt – külön-külön
vették az áldást.
(Lukács Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése