Vajon érted-e, amit olvasol?- Csel 8,30
Fülöp a kocsihoz ért, hallotta, hogy a főember hangosan olvas és megkérdezte: "Vajon érted-e, amit olvasol?" "Hogyan érthetném?" - volt a válasz -, "hacsak valaki meg nem magyarázza nekem". S kérte Fülöpöt, hogy üljön mellé.
A főember sok tekintetben megvethette volna Fülöpöt. Elsősorban is társadalmi helyzete miatt. A szerecsen kincstári felügyelő gazdag, előkelő úr volt. Egész csapat kísérte és fejedelmien előkelő kocsin ült, drága selyem öltözetben. És Fülöp? Az ő ruházata szegényesen egyszerű volt, mint önmaga. A pénzügyminiszter úr azonban nem volt olyan büszke, hogy a népből való egyszerű ember tanítását el ne fogadta volna. Szomjasan figyelte szavait.
Aki igazán keresi az élő Istent, igen finom érzéke van ahhoz, hogy hol találhatja meg lelke számára a vezetést és segítséget.
Fülöpnek nagy örömet jelenthetett, hogy szolgálata nyomán ilyen hamar áldás fakadt, ami bizony ritka eset. Az örökkévalóságban azonban nyilvánvalóvá lesz, hogy az Úrért végzett egyetlen szolgálat sem volt hiábavaló.
Nemcsak a Fülöp személyének alacsonyságán ütközhetett volna meg a főember, hanem a Jézus alacsonyságán is. Az Ézsaiás 53. - amit olvasott -éppen ezt mondja Róla: "Utált és az emberektől elhagyott volt".
Fülöp rámutatott, hogy ez az Ige a Názáreti Jézusban teljesedett be, aki a bűnözők halálával a keresztfára került. A főembert nem bántotta Jézusnak ez a megvetettsége, hanem elfogadta Őt Megváltójának.
Nem botránkozott meg a főember a hit által való üdvözülés alacsony útján sem, amely minden emberi dicsőséget kizár, s amelyen az előkelő úr is olyan, mint a legutolsó bűnöző.
Isten országában az alázatos tanuló viszi legtöbbre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése