...kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt. (Csel 6,5.)
Háromszor mutat rá a Szentírás a Szentlélek munkájára István életében.
Először a diakónusi szolgálatban. Az apostolok erre a szolgálatra Szentlélekkel teljes embereket kerestek. Emberileg elég lett volna ehhez az üzleti érzék és tisztesség, valamint az igazságosság, hiszen a gyülekezet közös élelmezési feladatainak ellátásáról volt szó. De az apostolok mélyebbre néztek. A gyülekezetben fel akarta ütni a fejét a zúgolódás és elégedetlenség lelkülete. Ennek a legyőzésére szükség volt a Szentlélektől való szeretetre, erőre, bizalomra mindannak, aki adott, mindannak, aki kapott.
István és segítőtársai a Szentlélek által végezték munkájukat, és a zúgolódás eltűnt a gyülekezetből. A keresztyéneknek nem külsődlegesen és felületesen kell venni hivatásukat, hanem Isten dicsőségére kell azt betölteniük, és ehhez nem elég az emberi ügyesség.
Hivatása végzése közben ellentét támadt István és a különböző filozófiai iskolák képviselői között. Tudományban és az írásban való jártasságban kétségtelenül felülmúlták Istvánt. Az ő egyszerű beszédéből azonban olyan ereje áradt a Léleknek, amelynek ezek a tudósok nem állhattak ellent (10. v.). Ez a döntő minden idők vitáira nézve a keresztyének és ellenségeik között: nem az emberi értelem segít győzelemre, hanem a Szentlélek ereje.
István halálánál jön szóba még egyszer a Szentlélek. A fanatikus ellenségek kőzápora alatt István kileheli lelkét. Körülötte tombol a gonoszság, gyűlölet és harag. És István? "Szentlélekkel telve a mennybe nézett." Megnyílt előtte az ég. Látta Istent a trónon és az Úr Jézus Krisztust, Aki magához vette lelkét.
A legnagyobb békességben búcsúzott, telve Szentlélekkel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése