Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Isten előtt kedves áldozatok...      Zsolt 51,19

A Mózes harmadik könyve az áldozati előírások sokaságát tartalmazza. Betű szerint ezek nem érvényesek már Isten újszövetségi népére. Pál ezt mondja a Róm.9,6-ban: "... szolgáljunk a Léleknek újságában és nem a betű óságában"! De így nézve is tartalmaznak az áldozati előírások számunkra szent mondanivalót. Az áldozati törvények legnagyobb része a bűnért és vétekért való áldozat előírásai. A bűn utálatos Isten előtt. Ő gyűlöli azt. Megesküdött arra, hogy megsemmisíti. Nekünk, keresztyéneknek még jobban kell gyűlölnünk a bűnt, és még gondosabban kell irtanunk, mint egykor a zsidók tették. A mi bűneinkért is történt áldozat. A Golgotán állította fel Isten nekünk az engesztelő oltárt és a kegyelem királyi székét, ahová a legkisebb bűnünket is oda kell vinnünk, hogy egyszer végzetessé ne legyen számunkra. Vegyük halálos komolyan a bűnt, ahogyan Isten vette, aki a Fiának vérét áldozta ezért. Különös nyomatékkal kívánta meg Isten naponként a reggeli és esti áldozatot. Legyen drága szabályunk, hogy minden reggel és minden este friss imádságot helyezzünk az "oltárra"! Ha korán reggel ilyen imaáldozatot gyújtunk, egész nap megmarad rajtunk ennek jó illata, amely a gonosz cselekedeteket távol tartja tőlünk. Ne induljunk munkába, ne menjünk ki házunkból reggeli imádkozás nélkül! Este pedig, még ha nagyon fáradtak vagyunk is, ne térjünk addig nyugovóra, amíg hálát nem adtunk Istennek megőrző kegyelméért és segítségéért! Így nyugtatóbb az alvás, s reggel még ott lesz a "parázs", amellyel reggeli áldozatunkat meggyújthatjuk. Örökre igaz marad: "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását". (Zsolt 50,23)