Varga László: Isten asztaláról

"Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá."      Márk 11,7

Csodálatos ünnep volt Virágvasárnap. Ujjongott a tömeg, büszkén vonultak fel a tanítványok. Ott volt az ujjongó tömegben, alázatosan lógatva fejét és nevetséges, nagy füleit, a szamár. Csak egy egyszerű szamár. Nem nézett rá senki. Azaz lehet, hogy nézték, csodálkozva vagy éppen megbotránkozva: hát a bevonuló nagy király nem talált magának egy lovat? De az ünnep teljességéhez erre a szamárra is szüksége volt Jézusnak. Ő az alázatosság, az egyszerűség, az egyszerű, szegény nép szamarán kívánt bevonulni az ünneplő Jeruzsálembe, hogy elfoglalja örökre szóló trónját a világban. Így akar ma is bevonulni sok hajlékba, sok lélekbe, végül az egész világba, ahogy megígérte. Nem a nagy hatalmak, nem is a nagy egyházfők által, nekik is megvan a maguk szerepe. De a lelkekbe egyszerű, névtelen bizonyságtevőkön át vonul be az Ő szeretete. Ott pedig éppen olyan dicsőséges, életet adó, boldog ünnep az, amikor Őt befogadják, mint Virágvasárnap nagy ünnepe. Oldd el magad e világ sok megkötözöttségétől! Tedd magad szabaddá Krisztus szolgálatára! Boldog leszel, ha a te szavadon, tetteiden, bizonyságtételeden át valóban beköltözik Krisztus néhány szomorú ember szívébe.

Uram, használj fel engem országod szolgálatában! Nem kívánok semmiféle dicsőséget, csak szolgálni kívánok, mint az a virágvasárnapi szamár. De boldog lennék, ha körülöttem is úgy örvendenének, olyan boldogok lennének mások, legalább néhány ember, néhány család. Használj fel boldogságteremtésre, békességteremtésre, használj fel arra, hogy rajtam át mutasd meg szeretetedet annak a sok embernek, akik körülöttem szomorúak, reménytelenek, örömtelenek, talán már gonosszá is lettek a nyomorúságban. Használj fel, hogy szebb legyen az élet, és több az öröm! Tudom, nem általam fog az megvalósulni, de Te megteheted, hogy nekem is részem legyen benne. Ámen.