Varga László: Isten asztaláról

"Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért."      Filippi 3,13-14

Nagyon szereti Pál apostol a sportból vett hasonlatokat, különösen a futást. Talán ott látszik legtisztábban a cél, arra szegezett szemmel kell teljes erőbedobással, minden mást elfelejtve végrehajtani az önként vállalt feladatot. Ezt várja tőlünk Isten. Előttünk a cél: a csodálatos, minden egyebet magában foglaló szeretetparancs. Szeretni Istent: mindent megtenni az Ő kedvéért. Szeretni embertársainkat: mindent megtenni boldogságukért. A kettő a gyakorlatban eggyé válik: megtenni mindent, ami feladat előttünk áll, hivatásban, társadalomban, családban, gyermeknevelésben, szeretteink, népünk, egyházunk szolgálatában. Végeérhetetlen feladattenger. Mégsem nyomasztó. Senki nem kényszerít. Magunk döntjük el, mi a mai nap feladata. A holnap Isten kezében van, életünk értelmét láthatjuk megvalósulni az eredményes, szép munkában. Ez a szabadság. Ez a boldogság: az igazságot kereső és megtaláló, irgalmas, tiszta szívű, Istent látó istenfiak megígért boldogsága. Végül a csodálatos ígéret: Isten mennyei elhívásának jutalma. Nincs ennél szebb, boldogabb élet.

Urunk, add meg nekünk ezt a szép életet! Tudjuk, vele jár a kereszt hordozása is, de az is könnyűvé válik a Te közeledben. Néha nagyon elsötétül előttünk a világ, a rohanásban szemünk elől veszítjük a célt. Olyankor állj mellénk, Urunk, vezess vissza rendelt ösvényünkre, hogy újra szép és könnyű legyen azon járni. Naponta mutasd meg újra szereteted céljait, és adj erőt, hogy könnyű és örömteli legyen azok szolgálata! Adj biztos hitet, hogy a végső cél, megígért mennyei boldogságunk képe soha el ne halványuljon előttünk! Bízunk Krisztusban, hogy ígérete szerint vezet követése útján. Ámen.