15 Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk,
16 tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.
17 Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem!
18 Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek.
19 Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek.
20 Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
21 Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.
"Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem." (Gal 2,20)
Az üdvösség nagyon személyes ügy. Mégsem lehet a tied magántulajdonként, a megváltottak egyházától elkülönülten.
Amikor az üdvösségről esik szó, nem mindig könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt a személyes és a közösségi között. Az persze igaz, hogy senki sem nyer üdvösséget, ha úgy általában tud a bűnről és a kegyelemről. Személyesen kell ismernünk a bűnt és a megváltást. Ha nem így ismerjük, akkor egyiket sem ismerjük.
Amikor Pál az üdvösségről beszél, rendszerint ezt mondja: "mi", "mibennünk", és "a mienk". De most személyes lesz. Arról beszél, hogy "én" és "engem", ill. "az enyém".
"Meghaltam" - mondja. Figyeld meg azonban, hogy amikor arról szól, hogy hogyan nyert üdvösséget, a Golgotán álló keresztről beszél. "Krisztussal együtt én is keresztre vagyok feszítve." Ott megtört a régi hatalom, és Pál megszabadult, hogy Istennek szolgáljon.
Az új életet így írja le: "Krisztus él bennem." Ez a megváltottság állapota. Ez egy olyan új ösztönző erő, amelyikről bárki, akit Krisztus halála és feltámadása magával ragadott, tud valamit mondani. "Krisztus bennünk van." Nem arról van szó, hogy "az én" eltűnik. Az ember megőrzi személyiségét. Pál továbbra is beszél arról az életről, amelyet - úgymond - "most testben élek". Ezt az életet azonban Istennek éljük. Hogyan éli meg Pál? "Az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem."
Mindenki, aki ismeri a Megváltó önmagát odaadó szeretetét, ismeri ezt az újfajta életet. "Ő szeret engem!" Igen, szeretett téged is, de most engedd meg, hogy így mondjam "Ő szeret engem!"
Az üdvösség nagyon személyes ügy. Mégsem lehet a tied magántulajdonként, a megváltottak egyházától elkülönülten. Amikor az üdvösségről esik szó, nem mindig könnyű megtalálni a helyes egyensúlyt a személyes és a közösségi között. Az persze igaz, hogy senki sem nyer üdvösséget, ha úgy általában tud a bűnről és a kegyelemről. Személyesen kell ismernünk a bűnt és a megváltást. Ha nem így ismerjük, akkor egyiket sem ismerjük. Amikor Pál az üdvösségről beszél, rendszerint ezt mondja: "mi", "mibennünk", és "a mienk". De most személyes lesz. Arról beszél, hogy "én" és "engem", ill. "az enyém". "Meghaltam" - mondja. Figyeld meg azonban, hogy amikor arról szól, hogy hogyan nyert üdvösséget, a Golgotán álló keresztről beszél. "Krisztussal együtt én is keresztre vagyok feszítve." Ott megtört a régi hatalom, és Pál megszabadult, hogy Istennek szolgáljon. Az új életet így írja le: "Krisztus él bennem." Ez a megváltottság állapota. Ez egy olyan új ösztönző erő, amelyikről bárki, akit Krisztus halála és feltámadása magával ragadott, tud valamit mondani. "Krisztus bennünk van." Nem arról van szó, hogy "az én" eltűnik. Az ember megőrzi személyiségét. Pál továbbra is beszél arról az életről, amelyet - úgymond - "most testben élek". Ezt az életet azonban Istennek éljük. Hogyan éli meg Pál? "Az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem." Mindenki, aki ismeri a Megváltó önmagát odaadó szeretetét, ismeri ezt az újfajta életet. "Ő szeret engem!" Igen, szeretett téged is, de most engedd meg, hogy így mondjam "Ő szeret engem!"
A bűnösökért adta magát, igen, a bűnösök ezreiért, de most engedd hogy így valljak: "Ő értem adta magát."
Neki hatalma van az életem felett. Uralja benső lényemet. Egy barátságos idegenvezető segítségünkre lehet, hogy a város útvesztőjéből kijussunk az autópályára, majd talán ezt mondja: "Innen már saját maga is tovább mehet." Krisztus azonban nem így vált meg minket.
Neki hatalma van az életem felett. Uralja benső lényemet. Egy barátságos idegenvezető segítségünkre lehet, hogy a város útvesztőjéből kijussunk az autópályára, majd talán ezt mondja: "Innen már saját maga is tovább mehet." Krisztus azonban nem így vált meg minket.
Azért vált meg, hogy megújítson. Bennünk marad, hogy másokat is elérjen. A kegyelem átfolyik rajtunk, mert Krisztus bennünk él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése