1„Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, 2hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; 4akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, 5akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenekfelett: áldott legyen mindörökké. Ámen. 6De ezt nem úgy értem, mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, 7és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” 8Vagyis nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. 9Mert az ígéret szava ez: „Abban az időben visszajövök, és fia lesz Sárának.” 10De nem csak ezt az esetet lehet említeni, hanem Rebekáét is, aki egytől fogant, a mi atyánktól, Izsáktól. 11Még ugyanis meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, 12ne a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, megmondatott Rebekának, hogy „a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek”, 13úgy ahogyan meg van írva: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” 14Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! 15Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” 16Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. 17Mert így szól az Írás a fáraóhoz: „Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.” 18Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. 19Azt mondod erre nekem: „Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?” 20Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” 21Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? 22Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? 23Vajon nem azért is, hogy megláttassa dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített, 24amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is? 25Hóseás szerint is ezt mondja: „Azt a népet, amely nem az én népem, hívom az én népemnek, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek, 26és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: Nem az én népem vagytok ti, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni.” 27Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül, 28mert az Úr teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön.” 29És előre megmondta Ézsaiás: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlóvá lettünk volna Gomorához.”


Magyarázat:

Hol lennénk az Úr Jézusban kínált, megmentő kegyelem nélkül? Átkozottan, erkölcsi sötétségben botorkálnánk, félve és aggódva a holnap felől, majd pedig a halál és a kárhozat földjén találnánk magunkat. Senki sem vádolhatná Istent igazságtalansággal, amiért kárhozatra ítél, hiszen azt kapnánk, amit megérdemlünk, függetlenül attól, hogy mennyire voltunk engedelmesek, törvénytisztelők, erősek és jók. A legjobb törekvéssel és a legnagyobb áldozathozatallal is csak a poklot nyerhetnénk meg, az üdvösséget sosem. Istenünk, hogy észrevegyük kegyelmének mérhetetlen gazdagságát, sokszor megmutatta a történelem során, hogy nem a jókat, az erőseket, a tehetségeseket választja ki, hanem a gyengéket, megvetetteket és alázatosakat emeli fel, az erőseket és elbizakodottakat pedig elveti. Ne azon rágódj tehát, hogy mit érdemelsz, életet vagy halált, áldást vagy átkot, inkább teljes igyekezettel ragadd meg a Krisztusban kapott új esélyt. Hallgasd, mit mond Istened: népem vagy (hozzám tartozol) és fiam vagy, akit szeretek. Identitásodat ne önismereted, hanem istenismereted határozza meg. Ne engedd, hogy bármilyen gondolat, ördögi megtévesztés elhomályosítsa azt a tényt, hogy nem te választottad őt, hanem ő választott ki téged az üdvösségre, hogy megváltott és szeretett népének tagja legyél.

(Nagy-Kasza Dániel)