Az Isten Lelke fogantatásunktól életünk végééig aktív munkát végez bennünk, értünk.
1„Ezért halld meg, Jób, szavaimat, figyelj minden beszédemre! 2Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó. 3Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél. 4Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. 5Felelj nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem! 6Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is. 7Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni. 8Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat: 9Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm, 10Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót, ellenségének tart engem, 11béklyót tett a lábamra, ellenőrzi minden ösvényemet. 12Erre azt felelem, hogy nincs igazad, mert Isten nagyobb a halandónál. 13Miért pereltél vele, hogy egyetlen szóra sem ad választ? 14Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. 15Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, 16akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz. 17Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől. 18Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. 19Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával. 20Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét. 21Húsa lesoványodik, alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak. 22Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz. 23Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetítőként melléáll, és megmondja az embernek kötelességét, 24akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat! 25Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága. 26Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja őt igaznak. 27Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. 28Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék. 29Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel, 30hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága. 31Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek! 32Ha lesz mondanivalód, felelj, beszélj, mert neked szeretnék igazat adni. 33Ha pedig nem lesz, hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítlak.”
Magyarázat:
Isten Lelke teremtett – mondja Elihú Jóbnak. Már ez önmagában egy fontos meggyőződés, a többi gondolat ráadás. Elfogadod, hogy te is Isten Lelkének alkotása vagy? Azt is átélted már, hogy ez a Lélek újjá is tud teremteni? Magasztalod mindkét munkájáért Istent azért, mert ezt ő kegyelemből végzi el? Jó lenne, ha ezt az igeszakaszt többször is átolvasnád, és látnád, hogy milyen csodálatos Isten kegyelmének munkája, aki az embernek meg „akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver”. Komolyan kérem, tedd meg, hogy többször figyelmesen elolvasod. Gondold végig azt is, hányszor és milyen formában szólt már eddig neked Isten. Mindig figyeltél, mindig beláttad, hogy ez azért van, hogy Isten megóvjon a rossztól és a tévelygéstől? Ha nehézségben voltál, észre tudtad venni a Lélek felvilágosítását, ami alapján könyörögni tudtál Istenhez, aki meghallgatva megtarthat téged? Netán arra a szomorú megállapításra kell jutnod, hogy lelked közeledik a sírhoz? Figyelj, kell-e még valamit megvallanod: Vétkeztem, mert… Ha átélted már, adj hálát azért, hogy „megváltott engem”. Ha még nem, kérd Istent, hogy végezze el benned, hogy ragyogjon rád az élők világossága.
(Takács Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése