János, a szeretett tanítvány itt az első levelében egy tárgyalóterembe kalauzol el bennünket: Képzeld csak el, ahogy ott állsz a mennyei bíróság előtt. Körös-körül angyalok ülnek hófehér ruhákban, Középen az Atya, előtte az élet könyve, melyben az üdvözültek neve van beírva, majd a te életed könyve, melyben nemcsak a cselekedeteid, a szavaid vannak feljegyezve, hanem az indítékaid is.
Ahogy ott állsz, egyszer csak jön a Vádló és elkezdi aprólékosan ecsetelni életed összes botlását. S mit mondhatnál? Minden, amit állít, az valóban ott és úgy történt.
Mit teszel ebben a helyzetben? Ha önmagad védve (mint ősszüleink) azt mondod: nincsen bűn benned, hogy nem vétkeztél, csak magadat csapod be és hazug vagy. (1Ján.1:8-10)
A legbölcsebb, amit tehetsz, hogy hallgatsz, s engeded, hogy helyetted Jézus szóljon. János itt úgy ábrázolja őt, mint védőügyvédet, aki melletted áll és megfelel minden vádra. Bizony, nélküle semmi remény nem lenne.
„Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.” (Róm.8:31-34)
„És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében.” (1Ján.5:11-13)
Bejegyezte: Szilárd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése