Példabeszédek könyve 18.9
Nagypapám mesélt egy munkatársáról, aki bármilyen helyzetben képes volt elaludni. Időnként meg kellett keresniük a gyártelepen, mert elküldték valamiért, de nem jött vissza, útközben elaludt valahol. Persze elmondta azt is, hogy beteg volt az illető, ezért történtek ilyenek vele.
Ez a bibliavers azt a kérdést veti fel, hogyan állunk hozzá a feladatainkhoz? Úgy, hogy lehetőleg "más is hozzáférjen"? Az, ahogyan nekikezdünk egy-egy feladatnak, meghatározza azt is, hogy mire fogunk vele jutni. Előfordulhat olyan, hogy magának a feladatnak az elvégzése kevesebb időt és erőfeszítést igényel, mint az, hogy összeszedjük magunkat, és végre igazán hozzákezdjünk.
Ha valaki ezzel küzd, lehet, hogy felmenti magát azzal a gondolattal: ha neki sem kezdek, akkor nem ronthatom el. Pedig nem csak konkrét hibázással okozhatunk kárt, hanem azzal is, ha valamit hamarabb, vagy éppenséggel jobban is elvégezhettünk volna...
Ma kinek a testvére leszel? Annak, aki "tönkre tesz", vagy annak, aki épít?
Legyen áldott a napod!
Bejegyezte: Hiti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése