Isten régi népének adott törvényei bölcsebbek, jobbak és emberségesebbek voltak a föld legműveltebb nemzeteinek törvényeinél is. A nemzetek törvényei a meg nem újult szív gyarlóságának és szenvedélyeinek nyomait viselik, de Isten törvénye az istenség pecsétjét hordja magán.
A zsoltáros így szól: „Az Úrnak törvénye tökéletes.” Milyen csodálatos Jahve törvénye a maga egyszerűségében, világosságában és tökéletességében! Olyan rövid és tömör, hogy könnyen megjegyezhetjük minden előírását, mégis oly messze ható, hogy képes kifejezni Istennek teljes akaratát, és nem csupán a külső cselekedetekre van tekintettel, hanem a szív gondolataira, szándékaira, vágyaira és érzéseire is. Az emberi törvények nem képesek erre. Azok csak a külső megnyilvánulásokkal képesek foglalkozni. Lehet valaki törvényszegő, mégis elrejtheti gaztetteit az emberi szemek elől; lehet bűnöző – tolvaj, gyilkos vagy házasságtörő -, de amíg bűne ki nem tudódik, a törvény nem ítélheti el mint vétkest…
Isten törvénye egyszerű és könnyen érthető. Ha az emberek fiai legjobb képességük szerint engedelmeskednének ennek a törvénynek, elméjük és értelmi képességeik hatalmasan megerősödnének, és még jobban értenék Isten céljait és terveit. Ez az előrehaladás nemcsak a jelen életben folytatódna, hanem örök korszakokon át; mert bármily messzire jut is valaki Isten bölcsességének és hatalmának ismeretében, mindig végtelen távlatok maradnak előtte.
Mivel „az Úr törvénye tökéletes” (Zsolt 19,8), minden attól való eltérés bűn.
Az engedelmesség volt az egyetlen feltétel, melynek alapján az ókori Izrael elnyerhette volna az ígéreteket, melyek Isten magasan kitüntetett népévé tették őket; a törvény iránti engedelmesség ugyanolyan nagyszerű áldásokat hoz mind egyéneknek, mind nemzeteknek ma is, mint amilyeneket annak idején a zsidóknak hozott volna.
(The Signs of the Times, January 10, 1911.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése