Isten törvényei nemcsak a zsidó nemzetre vonatkoztak. Az erkölcsi törvényt még azelőtt adta Isten, hogy a zsidónak nevezett nép létezett volna. A tízparancsolat törvénye egyetemesen kötelező érvényű volt. Az áldozati rendtartás azért született meg, hogy bemutassa a nagy Áldozatot, Isten Bárányát, Aki elveszi a világ bűneit, és aki a törvényszegő érdekében eleget tesz az isteni igazság kívánalmainak.
Az Úr nem akarja, hogy népe elzárkózzon. Krisztus választott követeinek hirdetniük kell kegyelme evangéliumát minden ágazatnak, nyelvnek és népnek. Világossá kell tennünk, hogy a Nagy Szószóló az egész világot meghallgatja. A zsidó egyház Isten képviselője volt egy hitehagyó világ számára, és hogy betölthesse küldetését, a zsidó népnek meg kellett őriznie saját nemzeti létét, elkülönülve a föld minden bálványimádó népétől. Fenn kellett tartania különleges és szent voltát a világban. Azáltal ápolhatta lelki életét, hogy megteszi, amit Ádám és Éva nem tett meg – engedelmeskednie kellett Isten minden parancsolatának, jellemében pedig be kellett mutatnia Isten irgalmát, jóságát, és együttérző szeretetét.
Így jellembeli kiválóságban minden más nemzet fölött állhattak volna; mivel egy tiszta és engedelmes népen keresztül Isten kiáraszthatta volna gazdag áldásait. Az Isten országát irányító törvény alapelvei megdicsőültek volna az egész világon. Amilyen bizonyosan válaszolnak a kapott irgalomra, világosságra és kegyelemre, olyan bizonyosan válnak a világ világosságává. Folytonosan Istenre, mint bölcs, hibátlan, és Legfelsőbb Uralkodóra kell irányítaniuk a figyelmet, és akkor az Úr dicséretétől lesz hangos a föld…
Az Úr a mi Istenünk, és ugyanez a célja ma is hűséges hívő népével. (Letter 26, 1894.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése