Varga László: Isten asztaláról

"Ezután az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt, de csak titokban, mert félt a zsidóktól -, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus testét."- János 19,38

Különös személy ez az arimátiai József. Tekintélyes vezetője társadalmának, tagja a zsidó főtanácsnak, a Szanhedrinnek. Titokban hallgatja Jézust és a róla szóló híreket, meggyőződik róla, hogy Ő a Messiás, de nem kívánja kockáztatni a pozícióját. Az evangéliumok nem tudnak róla, hogy Jézus perében egy szót is szólt volna mellette. Típusa tehát a hívő, de megalkuvó, gyáva tanítványnak. És csalódik, mert nem olyan Messiást várt, akit elítélnek és kivégeznek. Az volna a logikus, hogy csalódottan elforduljon tőle. Ő pedig akkor áll elő. Tekintélyét felhasználva kihallgatást kér Pilátustól, és elkéri a Jézus holttestét, majd saját előre elkészített sziklasírboltjába helyezi. Mi történt vele? Talán az, ami igen sok mai keresztyénnel az utóbbi évtizedekben, akik akkor álltak bátran Krisztus és az egyház mellé, amikor a legnehezebb volt a helyzet. Megértette, hogy Jézus érte halt meg. Megértette, hagy halálával tette rá a pecsétet életére és tanítására. Megértett valamit, amit csak a hit tud megérteni. Aki ezt a megértést keresi, találkozni fog a Megváltó Krisztussal.

Jó Istenem, milyen sokszor éreztem, hogy szükséged lenne rám, hogy ki kellene állnom ügyed és egyházad mellett, de úgy gondoltam, mások alkalmasabbak, jobban ráérnek, nem rám tartozik a dolog. Lehet, hogy gyáva voltam, lehet, hogy nem volt elég hitem, lehet, hogy igen lekötöttek a magam dolgai, az eredménye csak az lett, hogy nem vállaltam, amit kellett volna. Bocsásd meg nekem, Istenem! Adj újabb lehetőséget, mikor annyi nyomorúságot látok, és alkalmilag segíteni tudnék, vagy éppen állandó feladatot, melyet képes lennék betölteni! Add, hogy ne legyek gyáva tanítványod, s terhet, kockázatot vállalva is tudjak kiállni melletted! Ámen.