Egyike azoknak a zsoltárverseknek, melyeknek művészi tökélyében a tartalomra figyelés nélkül is elgyönyörködhetünk. Huszonhat tömör verssorban pillant végig Isten nagy tettein a teremtéstől Izráel történelmén át a gondviselésig, és minden verssor után jön a refrén: "mert örökké tart szeretete". De sokkal többet mond, ha megértjük mondanivalóját: bármi történik életünkben, a magunkéban vagy a közösségében, mindnek egy az oka: Isten szeretete. Csak akkor tudunk boldogan élni, csak akkor tudunk a legnagyobb bajban is hinni, bízni, remélni és örülni, ha a zsoltár monoton ismétlésével tudjuk, érezzük, hisszük és valljuk: mindennek az a végső oka, hogy Isten szeret, s örökké tart a szeretete. Ha nagy nyomorúságot látunk, azért engedi, hogy ráébresszen, hogy nélküle az ember csak rombolásra képes, s így meneküljünk az Ő szeretetéhez. Ha törekvéseink meghiúsulnak, azért van, mert nem jók voltak azok, az Ő szeretete jobbat kínál. Hogy végül boldogan fogadjuk el: Igen, Uram, sokat tévelyegtem, sokat veszítettem, de megmaradt legdrágább kincsem: a Te soha meg nem szűnő, örök szereteted.
Igen, Uram, tudom, hogy szeretsz engem. Látom ajándékaidból. Látom abból, ahogy meghallgatod kéréseimet. Látom abból, ahogy irányítod életemet, jobban, mint ahogy azt magamnak elképzeltem. Mindenekfelett látom a Krisztus értem hozott áldozatából, s tanításának csodálatos, a mindennapi életben is jónak bizonyuló irányításából. Add, hogy ne csak akkor döbbenjek rá, amikor bezártad előttem nélküled tervezett vágyaimnak ajtaját! Add, hogy az engedelmes szolgálat örömútján tanuljam meg, mennyire szeretsz, s mennyit jelent nekem ez a szeretet! De ha kell, inkább csapással téríts vissza tévelygéseimből, hogy megértsem, elfogadjam, családomban továbbadjam, soha el ne veszítsem örökké tartó, áldott szeretetedet! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése