Varga László: Isten asztaláról

"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk."-1János 3,18-19

Sok keresztyén ember van, aki jól ismeri a szeretet parancsát, és igyekszik is azt gyakorolni. Szereti Istent, gyakran és sokat imádkozik. Szereti az emberiséget, szereti egyházát, szereti nemzetét, gyönyörűen tud mindezekről beszélni. De nem szereti a saját gyülekezetét, mert sem a lelkész, sem a hívek nem kedvére valók. Nem szereti faluja népét, mert azok mind gonoszok. Nem szereti családját, munkatársait, mert azok se szeretik őt. Honnan tudhatja, hogy ő Isten szerint szeret? Igénk világosan beszél: semmit sem ér a szóban élő szeretet. A szeretet állandó készség javát szolgálni annak, akit szeretünk. Cselekedettel. Mindegy, hogy megérdemli vagy sem. Mindegy, hogy viszontszeret vagy nem. Mindegy, hogy vonz az egyénisége vagy éppen taszít. A szeretetnek csak két alanya van: a szerető Isten és a szerető ember. A többi csak tárgya a szeretetnek.

Ez az isteni igazság, ezt kell cselekedettel szolgálni. Ez igazolja Isten gyermekeit.

Istenem, én is szeretnék igazságból való gyermeked lenni. Tudom, hogy sem magam, sem mások nem ítélhetik meg, az vagyok-e vagy sem. Köszönöm, hogy megadtad a bizonyítás lehetőségét, hogy magam is megítélhessem: tudok-e cselekedettel, valósággal szeretni. Tudom, ez nem az én érdemem, csak mutatója, igazolója hitemnek, hozzád való hűségemnek. Azért esik olyan jól, ha sikerül önzetlenül, talán titokban, dicséret és viszont szolgáltatás nélkül szolgálni másokat, akiknek arra van szükségük. Ritkán sikerül. Segítségedre van szükségem. 

Add, hogy naponta érezzem szereteted áldásait, ez erősítse meg bennem az akaratot, hogy valódi tettekkel tudjam azokat továbbadni! Hadd bizonyosodhassak meg abban, hogy nemcsak szóban, de valóban a Te gyermeked, valóságosan keresztyén vagyok! Ámen.