Varga László: Isten asztaláról

"Az igaz ember a hite által él."      Habakuk 2,4

Sokat emlegetett, sokszor és sokféleképpen félremagyarázott ige ez. Pál apostol háromszor is idézi. Értették úgy, hogy az embert Isten a hite érdeme, hitének jutalmaképpen viszi be az örök életre. Ma úgy mondják, mindenki abban éljen, amiben hisz, mindegy, hogy miben, lehet az ateizmus, babona, bűnös tanítás, csak legyen következetes. Az első a visszataszító hívő gőgöt, a másik a cinizmus minden értéket elsöprő, minden közösséget szétmaró lelki nyomorúságát eredményezi. Pedig világos az ige üzenete. Hit nélkül nem lehet igazul élni. De nem akármilyen hitről van itt szó, hanem arról az Istenbe vetett hitről, amely a Heidelbergi Káté 21. kérdésének világos megfogalmazása szerint: biztos ismerete Isten akaratának és szívbeli bizalom Isten élő és cselekvő szeretetében. Az igazság Istennél van, Ő tudja, mire teremtett, mivel bízott meg, milyen úton vezet maga felé. Akit Ő irányít, aki azt követve neki szolgál, az nyer életet. Eredményes, szép életet itt a földön, örök életet majd a mennyben. Ezért érdemes élni. Igazul, szolgálva és szolgálatot nyerve, Krisztus által vezetett, élő közösségben.

Élő Istenünk, vezess el az igazságnak olyan mérvű ismeretére, amely képessé tesz az igaz életre! Szeretnék igazul élni, neked tetsző, általad megáldott, szép életet. Olyan szomorú, amikor ennek ellenére szennyesnek érzem magam, hiábavalónak vagy éppen károsnak a saját életemet. Hiszek, Uram. Hiszek benned, és hiszem, hogy igaz, jó és életadó a Te igéd. Hiszem, hogy Krisztus engem is megváltott. Hiszem, hogy engem is fel akarsz használni örök nagy terveidnek és embertársaimnak szolgálatában. Kérlek, tarts meg ebben a hitben mind engem, mind a szeretteimet, és ha lehet, egész népemet, és adj életet nekünk ebben a hitben! Különösen kérlek a fiatalokért, teremts belőlük neked szolgáló, igaz, Krisztus közösségében élő népet! Ámen.