23 Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24 Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa.
25 Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen.
26 A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.
27 Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát.
28 Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!
29 Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.
30 De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását.
31 Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt.
32 Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem.
33 Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?
34 Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást.
35 Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."
"Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?"- (Mt 18,33)
Itt van egy egyszerű történet, amely arra az igazságra tanít minket, hogy a kegyelemnek tovább kell áradnia. Jézus mondta el a történetet.
Ez a szóban forgó ember az udvarnál élt és dolgozott. Mivel sok összeköttetése volt, könnyűnek látszott neki pénzt kölcsönöznie, és több százezer dollárra tett szert. De amikor eljött az elszámolás napja, vége lett a jó életnek. Nem tudott fizetni. Térdre hullott. Irgalomért esedezett gazdájánál, és ura elengedte neki óriási adósságát.
Nagy megkönnyebbüléssel eltávozott. Aztán találkozott egy másik szolgával, aki tíz dollárral volt neki adós. Nem tanúsított iránta irgalmat, hanem ragaszkodott ahhoz, hogy amaz mindent visszafizessen neki. Adósát börtönbe vettette amíg valaki elő nem teremti a pénzösszeget.
Akkor a király nagyon dühös lett. "Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én megkönyörültem rajtad?" Dobjátok a börtönbe! Nincs bocsánat a meg nem bocsátóknak.
Nincs bocsánat számunkra, ha nem tudunk megbocsátani. "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Mt 6,14-15).
A kegyelem nem marad azoké, akik nem hajlandók azt továbbadni. A szeretet nem valódi, ha nem válik nyilvánvalóvá tettekben.
Jézus így szól nekünk: "Mennyei Atyám kínszenvedésekre ad át titeket, ha szívből meg nem bocsáttok testvéreteknek." Ez kíméletlen beszéd. A szerető szívű Jézus beszél kínzásokról.
"Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?"- (Mt 18,33)
Itt van egy egyszerű történet, amely arra az igazságra tanít minket, hogy a kegyelemnek tovább kell áradnia. Jézus mondta el a történetet. Ez a szóban forgó ember az udvarnál élt és dolgozott. Mivel sok összeköttetése volt, könnyűnek látszott neki pénzt kölcsönöznie, és több százezer dollárra tett szert. De amikor eljött az elszámolás napja, vége lett a jó életnek. Nem tudott fizetni. Térdre hullott. Irgalomért esedezett gazdájánál, és ura elengedte neki óriási adósságát. Nagy megkönnyebbüléssel eltávozott. Aztán találkozott egy másik szolgával, aki tíz dollárral volt neki adós. Nem tanúsított iránta irgalmat, hanem ragaszkodott ahhoz, hogy amaz mindent visszafizessen neki. Adósát börtönbe vettette amíg valaki elő nem teremti a pénzösszeget. Akkor a király nagyon dühös lett. "Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én megkönyörültem rajtad?" Dobjátok a börtönbe! Nincs bocsánat a meg nem bocsátóknak. Nincs bocsánat számunkra, ha nem tudunk megbocsátani. "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Mt 6,14-15). A kegyelem nem marad azoké, akik nem hajlandók azt továbbadni. A szeretet nem valódi, ha nem válik nyilvánvalóvá tettekben. Jézus így szól nekünk: "Mennyei Atyám kínszenvedésekre ad át titeket, ha szívből meg nem bocsáttok testvéreteknek." Ez kíméletlen beszéd. A szerető szívű Jézus beszél kínzásokról.
De jól jegyezzük meg szavainak értelmét: a kínzás azoknak az osztályrésze, akik megbocsátás ellenesek.
Krisztus szavai nem jelentenek semmiféle fenyegetést azoknak, akik mennyei Atyjuk nagyvonalúságának a napfényében élnek.
Krisztus szavai nem jelentenek semmiféle fenyegetést azoknak, akik mennyei Atyjuk nagyvonalúságának a napfényében élnek.
Bűnbocsánat! Mindenre bocsánatot kaptunk! Szabadok vagyunk vétektől és kínzástól, adósságtól és haláltól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése