Varga László: Isten asztaláról

"Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől. Őrizz engem, mint szemed fényét..."- Zsoltárok 17,7-8

Micsoda merész kívánság! Szemtelenségnek mondanám, ha nem a Szentírásban olvasnám. "Tégy velem csodát." Még mi nem kéne egy nyomorult régi zsidónak - vagy mai keresztyénnek! "Őrizz, mint szemed fényét"? Ki lehetett az a bátor, aki ezt le merte írni? "Te vagy az az ember!"- mondanám, mint a próféta Dávidnak. Te vagy az, aki szeme fénye vagy mennyei Atyádnak. 

Te vagy az, akiért Jézus meghalt a kereszten. Te vagy az, akinek Isten készen tart egy biztos helyet a menny világában. Hiszed-e ezt? Ne hunyd be a szemed Isten szeretete előtt! Hogyne tenne csodát érted? Gondold csak végig az életedet! Hányszor szabadított meg olyan veszedelemből, amiben emberi logika szerint el kellett volna pusztulnod? Hányszor irányította úgy az életedet, hogy jobb lett az eredménye, mint amit remélni mertél? Hányszor hozta helyre hibáidat? Ne várj olyan csodát, ami felborítaná a természet Isten teremtette rendjét! Figyeld a mindennapok csodáit, melyekről így ír Reményik Sándor: "Ne várj nagy dolgot életedben, kis hópelyhek az örömök, szállongó szent sziromcsodák, rajtuk át Isten szól: Jövök."

Uram, bocsásd meg, hogy nem vagyok elég bátor eléd állni merész hittel, és úgy kérni csodáidat. Csak utólag veszem észre, hogy ismét és ismét csodát tettél velem. Csoda maga az élet, amit ajándékoztál. Csoda mindaz, amit szüleim tettek értem. Csoda a szép család, a gyermekek. De legnagyobb csoda az, hogy engem, nyomorult gyermekedet szeretsz. Valóban szemed fényeként szeretsz. Másképp Krisztus nem vállalta volna, hogy megváltson, hogy magára vegye bűneimet. Ilyent csak egy szülő képes megtenni gyermekeiért. Ez, Uram, a legnagyobb csoda. Segíts, hogy megértsem, átéljem, boldogan megköszönjem, és próbáljam meg teljes hittel kérni és elfogadni szereteted naponta megújuló csodáit! Ámen.