11 Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem.
12 Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől.
13 Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott.
14 De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: "Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?"
15 Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk,
16 tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.
"Nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak."- (Gal 2,14)
Az evangélium igazsága azt jelenti, hogy mi mindannyian bűnösök vagyunk, és hogy mindannyiunknak kegyelemből kell üdvösséget nyernünk. Máskülönben nem nyerhetünk üdvösséget. Amint azt mondjuk vagy gondoljuk, hogy jobbak vagyunk, mint más valaki, nem "az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járunk".
Péter apostol - azaz Kéfás, ahogy Pál mindig nevezi őt - a Jeruzsálemből jött barátaival együtt evett. Saját kis asztaluknál ültek, és saját "kóser" (vallásilag tiszta, a ford. megj.) ételeket fogyasztották. Így nagyon otthonosan érezték magukat. Nem zsidókkal együtt enni még mindig nehéz volt a zsidó keresztyéneknek. Az ilyesmi teljesen ellentmondott mindannak, amire apáik és anyáik 2000 év óta tanították őket. Még nehezebb volt nekik enni azokat az ételüket, amelyeket maguk a pogányok ettek. Így hát összebújtak ezek a zsidó kebelbarátok, a régi szép időkre gondolva, és mert nem akarták maguk alatt vágni a fát.
Péter "okot adott" a feddésre és Pál meg is feddte. Vagy hiszel a kegyelem evangéliumának, vagy megpróbálsz ételekkel, cselekedetekkel, ószövetségi szertartásokkal megigazulni Isten előtt. Nem teheted, hogy elfogadod a keresztyén evangéliumot, mely minden embert ugyanarra a szintre helyez, aztán meg úgy teszel, mint aki Isten elit népéhez tartozik.
Az evangélium egyetlen tollvonással eltörölt minden megkülönböztetést, mellyel mi különbséget teszünk jó és rossz emberek között: mindnyájan bűn alá vagyunk rekesztve. És az üdvösség csak kegyelemből van. Egyszerűen nincs más út.
Hitbeli testvéreinkhez való kapcsolatunkban figyelembe kell vennünk, hogy vannak magatartásbeli különbségek, és el kell tűrnünk a bizonyos dolgokat illető véleménykülönbségeket. De ha tudjuk, hogy mit jelent kegyelemből megváltottnak lenni, akkor határozottan felemeljük a szavunkat mindenféle gyakorlat és tanítás ellen, melyek aláássák az evangéliumot.
Minden büszkeségnek és előítéletnek vége van. A kegyelem evangéliuma alapján kell az embereket néznünk és kell velük élnünk. Ha visszahozzuk akár csak a legkevesebbet is a régi megkülönböztetésekből, már "nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járunk".
"Nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak."- (Gal 2,14)
Az evangélium igazsága azt jelenti, hogy mi mindannyian bűnösök vagyunk, és hogy mindannyiunknak kegyelemből kell üdvösséget nyernünk. Máskülönben nem nyerhetünk üdvösséget. Amint azt mondjuk vagy gondoljuk, hogy jobbak vagyunk, mint más valaki, nem "az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járunk". Péter apostol - azaz Kéfás, ahogy Pál mindig nevezi őt - a Jeruzsálemből jött barátaival együtt evett. Saját kis asztaluknál ültek, és saját "kóser" (vallásilag tiszta, a ford. megj.) ételeket fogyasztották. Így nagyon otthonosan érezték magukat. Nem zsidókkal együtt enni még mindig nehéz volt a zsidó keresztyéneknek. Az ilyesmi teljesen ellentmondott mindannak, amire apáik és anyáik 2000 év óta tanították őket. Még nehezebb volt nekik enni azokat az ételüket, amelyeket maguk a pogányok ettek. Így hát összebújtak ezek a zsidó kebelbarátok, a régi szép időkre gondolva, és mert nem akarták maguk alatt vágni a fát. Péter "okot adott" a feddésre és Pál meg is feddte. Vagy hiszel a kegyelem evangéliumának, vagy megpróbálsz ételekkel, cselekedetekkel, ószövetségi szertartásokkal megigazulni Isten előtt. Nem teheted, hogy elfogadod a keresztyén evangéliumot, mely minden embert ugyanarra a szintre helyez, aztán meg úgy teszel, mint aki Isten elit népéhez tartozik. Az evangélium egyetlen tollvonással eltörölt minden megkülönböztetést, mellyel mi különbséget teszünk jó és rossz emberek között: mindnyájan bűn alá vagyunk rekesztve. És az üdvösség csak kegyelemből van. Egyszerűen nincs más út. Hitbeli testvéreinkhez való kapcsolatunkban figyelembe kell vennünk, hogy vannak magatartásbeli különbségek, és el kell tűrnünk a bizonyos dolgokat illető véleménykülönbségeket. De ha tudjuk, hogy mit jelent kegyelemből megváltottnak lenni, akkor határozottan felemeljük a szavunkat mindenféle gyakorlat és tanítás ellen, melyek aláássák az evangéliumot. Minden büszkeségnek és előítéletnek vége van. A kegyelem evangéliuma alapján kell az embereket néznünk és kell velük élnünk. Ha visszahozzuk akár csak a legkevesebbet is a régi megkülönböztetésekből, már "nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járunk".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése