Ebben a minden viszonyra kiterjedő utasításban sehol egy szó sincs jogokról. A meglévő társadalmi viszonyokat elfogadja Pál, de azokban jogok helyett minden félnek párhuzamos kötelességei vannak. Könnyű engedelmeskedni az alárendelteknek, ha a fölérendeltek teljesítik a saját kötelességeiket. De ez nem feltétel. A kötelességek Istennel szemben állnak fenn, ezért akkor is érvényesek, ha a másik fél nem teljesít. "Aki igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás" (Kol 3,25).
A garancia tehát nem a jog, hanem Isten ítélete. Pál nem vonja ki az alárendeltségből a korabeli rendben a nőket, a gyermekeket és a szolgákat (rabszolgákat), de szigorú felelősséggel terheli azokat, akikkel szemben megköveteli a engedelmességet.
A férjeknek még szigorúbban ír az Efezus 5,25, ahol Krisztus példája szerint, tehát teljes önfeláldozással követeli meg a szeretetet feleségük iránt. Az apák ne zsarnokoskodjanak, nehogy pipogya gyermekeket neveljenek. (Milyen érvényes szempont ma is!) De a legnagyobb dolog, hogy a rabszolgák Isten előtt egyenlők uraikkal. Ez az, ami teljesen új abban a korban. Ez a szemlélet képes volt megszüntetni erőszak nélkül a rabszolgaságot.
Urunk, ma más társadalmi és emberi viszonyok között kell alkalmaznunk az ige egy-egy rendelkezését. De a szemléletmódja ma is egyetlen megoldása lenne társadalmi kérdéseinknek: párhuzamos kötelességvállalás és kölcsönös engedelmesség, szeretetben. Tanítsd meg rá mai közösségeink tagjait is! Ámen.
Urunk, ma más társadalmi és emberi viszonyok között kell alkalmaznunk az ige egy-egy rendelkezését. De a szemléletmódja ma is egyetlen megoldása lenne társadalmi kérdéseinknek: párhuzamos kötelességvállalás és kölcsönös engedelmesség, szeretetben. Tanítsd meg rá mai közösségeink tagjait is! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése