Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába."-Máté 9,36-38Sokszor megdöbben az ember: mintha éppen ma írták volna az evangélium egy-egy igéjét. Lehetne-e pontosabban jellemezni a mi társadalmunkat? Egy juhnyáj, mely megszomjazott, és ráébred arra, hogy nincs pásztora, kétségbeesetten béget, szaladgál, tehetetlen, céltalan. A XX. század első fele tele volt "pásztorokkal", megváltást, új életet hirdető vezérekkel. Eredményét megtapasztaltuk. Második felében egyetlen új eszme, egyetlen reményt keltő tanítás nem keletkezett, a régiek egymásután maradtak szégyenben. Eltűntek a nagy vezéralakok is. Krisztus pedig nem kell a tömegnek. Páll Lajos "Erdőirtás" című versének záró sorait idézem: "Ameddig látok, csupa törpeség. Hencegő gőgjüknek fű makogja: Fenség!" A tömeg pedig önmagától semmire nem képes. Egy reményünk maradt: Jézus megszánja az elgyötört sokaságot. Ő maga küld pásztorokat, tanítványait. És valóban új élet keletkezett ott, ahova ők eljutottak. De mai tanítványainak is szól parancsa: ha túl sok és túl nehéz a pásztorolás feladata, kérni és újra kérni kell szerető Atyánkat, küldjön hívő, szolgálatot, felelősséget vállaló, kitartó munkásokat a nyáj mellé.
Atyám, sokszor elszomorodok én is vezetőink tehetetlensége miatt, s egyáltalán nem vigasztal, hogy más népeknek sincsenek különb vezetői. A tehetetlenség, üres hatalomvágy, kíméletlen zsarnokság uralma után nem is maradhatott más, csak az üresség. Töltsd meg, Uram, Lelked sugalmazásával lelkünk ürességét. Adj nekünk igaz vezetőket, akik nem fejni és nyúzni, hanem akaratod szerint, a szeretet törvénye szerint pásztorolni tudják pásztor nélkül tengődő nyájadat. Tudom, erre csak neked szolgáló vezetők képesek. Ilyeneket adj nekünk, egyházadnak, népünknek, Édesatyánk! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése