|
A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 12,7-13,4
|
| 7 Az ÚR megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig oltárt épített ott az ÚRnak, aki megjelent neki. 8 Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott is az ÚRnak, és segítségül hívta az ÚR nevét. 9 Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé. 10 Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Abrám Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert súlyos éhínség volt azon a földön. 11 Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd csak! Tudom, hogy szép arcú asszony vagy. 12 Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak. | | 13 Mondd, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen a te réveden, és életben maradjak általad. 14 Így is történt. Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony. 15 A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába. 16 Abrámnak pedig jó sora lett az asszony révén: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. 17 De nagy csapásokkal sújtotta az ÚR a fáraót és házát Abrám felesége, Száraj miatt. 18 Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged? | | 19 Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj! 20 Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt. 1 Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a Délvidékre. 2 Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. 3 A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között, 4 annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott is segítségül hívta Abrám az ÚR nevét. |
|
|
"Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged?"
|
| (1Móz 12,18) |
A fáraó megdorgálta Ábrámot. Lehet, hogy nem volt annyira nemes a fáraó, mint amilyennek tűnik. De igaza volt. Mindig nehéz dolog elviselni, ha olyanok intenek meg minket, akik nem ismerik az Urat. Megszégyenítő számunkra. Figyeld meg, hogy Ábrám nem mond semmit. Szégyelli magát. Isten sem mond semmit. Legalábbis a Biblia nem jegyez fel semmit arról, amit mondott. Isten cselekszik. Kibogozza Ábrámot abból a kínos bonyodalomból, amelyet magának köszönhet. Az Úr hű maradt szövetségeséhez. Még a fáraó is rájött, hogy Isten Ábrámnak, érdemtelen barátjának a pártján áll. A karaván kanyargós úton haladt Egyiptomból Juda pusztája felé. Ábrám népe csendes volt és szégyellte magát. De van valami istenien nagyszerű ebben a hangulatban. Amikor szégyelljük magunkat, akkor legalább megtalálhatjuk Istent újból, még ha különben tekintetünket is alig merjük az égre emelni. Amikor büszkék vagyunk magunkra, akkor nincs szükségünk Istenre, és Ő elrejti arcát előlünk. Ábrám most tanulja meg, hogy Isten nem olyan valaki, aki ígéretet tesz és azután hagyja az embert saját útján menni. Ez elképzelhetetlen. Isten soha nem hagy el bennünket. Sem éjjel, sem nappal. Még amikor elég ostobák vagyunk is ahhoz, hogy a magunk választotta úton haladjunk, akkor is ott van titokban velünk. Még azt is megteszi, hogy kiszabadít minket saját ostobaságunk következményeiből. Most figyeljük meg, hogy hol ér véget az út. Ha mi írtuk volna meg ezt a történetet, azzal fejeztük volna be, hogy Ábrám és Száraj könnyek között kibékülnek. Lehet, hogy történt ilyen kibékülés. De egy ilyen kifejlet csak a mi regényeinkbe illik, a Bibliának nem lehet a lényege. Bételnél egy térdeplő alakot látunk az oltár előtt. Egy ember újból megtalálta Istenét. Ábrám az oltárnál térdel. Ábrám visszatalált Istenhez. Most már újból él. Olyan ez, mint amikor egy újszövetségi keresztyén rátalál a keresztre, ahol Isten és az ember megbékélt egymással.
Ott találunk életet, mert ott ismerjük meg Istent. |
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése