"De mikor az igazságról, az önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett [Pál] beszélni, Félix megrémülve ezt mondta: Most menj el, de mikor alkalmam lesz, magamhoz hívatlak." |
(Cselekedetek 24, 25) |
Félix helytartó azt remélte, hogy érdekes magyarázatokat hall majd arról a különös hitről, melyet Pál képviselt. De a dolgok másként alakultak. Az Ige őt is eltalálta. Pál az igazságról beszélt; Félix pedig a császárnak igazságtalan képviselője volt. Pál a tiszta, önmegtartóztató életről beszélt neki, Félixnek pedig ezen a ponton súlyos bűnei voltak. Végül pedig arról az eljövendő ítéletről volt szó, mely a föld hatalmasait is utoléri. A helytartónak igen melege lett. Lelkiismeretében találva érezte magát. Ez egyébként jó jel, ha az ember még megdöbben. Azt mutatja, hogy még nem keményedett meg egészen. Druzilláról viszont, Félix feleségéről nem olvassuk, hogy megrémült volna. Kemény és érzéketlen maradt, noha zsidó származása révén ismerte Isten törvényét. Félix - Pál révén - életében először került szembe az igazsággal. A kegyelem órája ez az ő számára. Isten még ezt a mélyre süllyedt embert is meg akarja menteni. Az a rémület, amely őt meglepi, elindulás lehetne az üdvösség felé. Csak engednie kellett volna, hogy az igazság tövise hasson és fejet kellett volna hajtania a kárhoztató ítélet előtt. Akkor Pál a hitben való szabadulás útját is megmutathatta volna neki Jézus Krisztusban. Félix azonban gyorsan félbeszakította a beszélgetést, elhalasztva a döntést. A megtérés kérdésében azonban minden halasztás egyben jóvátehetetlen mulasztás. Félixnek ma is sok követője van. Emberek hatásokat kapnak, de elhessegetik azokat. "Ma még nem! Először hadd élvezzem ki ifjúságomat, hadd szerezzem meg ezt vagy azt." Ahelyett, hogy megragadnánk az alkalmakat, elmulasztjuk azokat. - Félix intő példa marad minden időkben. Nem kelt ő ki hevesen az igazság ellen, de nem is engedte azt közel magához. Mindenféle meggondolásai és kifogásai voltak. De nem is volt könnyű Félixnek, hogy keresztyén legyen. Istennél azonban minden lehetséges és a Jézusban való hit minden akadályon áttör. A meg nem tért ember a keresztyénségben mindig valami megvalósíthatatlant Iát. - Milyen sok emberhez lép oda Jézus legalább egyszer életükben, de hagyják őt továbbmenni. |
2017. február 5., vasárnap
Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Egy elszalasztott alkalom
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése