„Jézus pedig elindult tanítványaival együtt Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: „Kinek mondanak engem az emberek?” Ők így feleltek: „Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül.” Jézus tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter így válaszolt neki: „Te vagy a Krisztus.” Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek őróla.”

Magyarázat

„…senkinek ne beszéljenek őróla.” Ez egy jézusi parancs, aminek ma épp az ellenkezője van érvényben. Az Úr Jézus hatalmában áll meghatározni, hogy mi időszerű, és mi nem az. Mi, emberek gyakran máshogy látjuk és ítéljük meg az idők jeleit, mint ő. Félünk, amikor bízni kellene, cselekszünk és kapkodunk, amikor várni kellene, és tétlenkedünk, amikor világos felszólításaink vannak. Korunkban minden pillanatot fel kell használnunk arra, hogy tanítványokká tegyünk minden népet, tanítva, amit Jézus mondott.
Hogy is állnak a dolgaink? Ma is mondanak Jézusról mindenfélét, eladdig, hogy sosem élt. Meg kell válaszolnunk nekünk is, hogy mi kinek tartjuk őt. Ez mást jelent, mint hogy mit tudunk és mit hiszünk róla és vele kapcsolatban. Lehetséges, hogy tudjuk, ő a Messiás, csak éppen nem tartjuk olyan személynek, aki számunkra a mindenek feletti tekintély, az igazi kiválasztott, szabadítónak és úrnak rendelt személy. Ha úrnak tartjuk, akkor vegyük őt komolyabban, mint főnökeinket vagy bármilyen emberi tekintélyt.
A tanítványok felismerése Jézusról túlmutatott a közvélekedésen.
Kevesebbet mi sem tehetünk, bátran éljük meg hitünket annak a lehető legszemélyesebb valóságában!
(Katona Béla)