Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-ISTENTŐL KÜLDÖTT TANÍTÓ

„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát…, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.” (Gal. 4:4-5)

Krisztus első jövetelének idejében a földet és a népeket nagy sötétség lepte be. Az igazság letekintett a mennyből a földre, és sehol sem látta, hogy képe visszatükröződött volna. A lelki homály az egész vallási világot hatalmába kerítette, és majdnem minden embert kábulatba ejtett.

A földön minden egy Tanító után sóhajtozott, akit csakis Isten küldhet el – egy olyan Tanítóért, amelyben majd egyesülni fog az isteni az emberivel. Fontos volt, hogy Krisztus emberként eljöjjön, és a világ élére álljon, hogy felemelje az elbukott emberi lényeket. Csakis ilyen módon valósulhatott meg Isten kinyilatkoztatása az emberiség előtt.
Krisztus önkéntesen lemondott királyi ruhájáról és koronájáról, és lejött a földre, hogy megmutassa, mivé lehet az ember, ha együttműködik Istennel. Azért jött, hogy fény legyen a sötétben, hogy jelenlétének világossága által elűzze a sötétséget.

Az Atya és a Fiú tanácskoztak, és úgy határoztak, hogy Krisztus kisdedként kell e világra jöjjön, és a többi emberhez hasonlóan gyermekké majd felnőtté váljon, miközben átéli azoknak megpróbáltatásait, de mindezt bűn elkövetése nélkül, hogy az emberek meglássák Benne azt a példaképet, amellyé ők is válhatnak, és hogy megtudja, gyakorlatilag miként segítheti őket a bűn feletti győzelemre. Minden emberhez hasonlóan próbákkal és kísértésekkel kellett szembenéznie. 

Az Ő ereje és irányítása révén bárki élhet egy olyan életet, amelyet Ő élt.

A pátriárkák és a próféták megjövendölték egy különleges Tanító érkezését, akinek szavai legyőzhetetlen erővel és tekintéllyel fognak bírni. Hirdetni fogja az evangéliumot a szegényeknek, és hírül adja az Úr kegyelmének idejét. Fel fogja állítani a jogosságot a földön, a szigetek pedig reményt vetnek törvényébe; a népek az Ő világosságában járnak majd, a királyok pedig sugarainak ragyogásában. Ő volt a „szövetség hírnöke”, az „igazság napja”. 

Amikor elérkezett „az időnek teljessége, Isten kibocsátotta az Ő Fiát”… 

A mennyei Tanító megérkezett. Ki volt Ő? Nem kevesebb, mint maga Isten Fia. 

Ő Istenként, ugyanakkor az emberi nemzetség nagyobbik testvéreként érkezett.

Ő úgy élt, ahogyan másokat is tanított… Az volt, amit az embereknek tanított. 

Szavai nem csak élettapasztalatát, hanem jellemét is kifejezték. Nem csak másokat tanított az igazságra,
Ő maga volt az igazság. Tanítása ennek köszönhetően bírt oly nagy erővel.