- Lukács 24,30-31.
A feltámadt Krisztus egyik legérdekesebb megjelenése, olvassuk el az egész történetet.
Jól ismeri Jézust a két tanítvány (nem a tizenkettő közül való), mégsem ismerik fel. Jézus már nem fizikai testben van jelen, csak akkor látják, ha Ő akarja, csak akkor ismerik fel, ha Ő megismerteti magát. De tanítani, irányítani tudja őket. Elég hosszú úton mennek együtt, örömmel hallgatják, de azt hiszik, idegennel beszélnek. Behívják, asztalhoz ültetik. Akkor is csak jellegzetes mozdulatáról, a kenyér megtöréséről ismerik fel. Hirtelen nincs is köztük. Mégis, holtbiztosan tudják, hogy Jézussal találkoztak.
Így találkozunk mi is vele.
Nem mindig tudatosul bennünk, hogy a szavak, amelyeket hallunk, az Ő szavai. De irányítani képesek lehetnek akaratunkat.
Vannak boldog pillanatok, amikor felismerjük. Imádságunknak egy különös meghallgatása, egy mélyen átélt Isten-élmény, amikor tudjuk, világosan tudjuk, hogy vele találkoztunk.
Boldog, aki ezt átélte. De anélkül is fel kell ismernünk, tudnunk kell, hogy jelen van, amikor az Úrvacsora kenyere megtöretik számunkra.
Krisztusom, Te ugyanolyan valósággal vagy jelen az én életemben is, mint ahogy szóba álltál tanítványaiddal feltámadásod után. Ők sem ismertek fel azonnal, csak ha Te akartad, hogy felismerjenek. Én sem tudlak felismerni, csak ha Te jelented meg magadat tudatom, érzésem, hitem számára. De nincs nagyobb boldogság, mint azok a pillanatok, amikor teljes biztonsággal tudom, hogy jelen vagy velem. Add meg nekem is ezeket a csodálatos pillanatokat! Ha már megmutattad magadat, ne engedd, hogy megfeledkezzem erről! Hadd tudjam, minden órában, hogy élsz és mellettem vagy! Ámen.
Jól ismeri Jézust a két tanítvány (nem a tizenkettő közül való), mégsem ismerik fel. Jézus már nem fizikai testben van jelen, csak akkor látják, ha Ő akarja, csak akkor ismerik fel, ha Ő megismerteti magát. De tanítani, irányítani tudja őket. Elég hosszú úton mennek együtt, örömmel hallgatják, de azt hiszik, idegennel beszélnek. Behívják, asztalhoz ültetik. Akkor is csak jellegzetes mozdulatáról, a kenyér megtöréséről ismerik fel. Hirtelen nincs is köztük. Mégis, holtbiztosan tudják, hogy Jézussal találkoztak.
Így találkozunk mi is vele.
Nem mindig tudatosul bennünk, hogy a szavak, amelyeket hallunk, az Ő szavai. De irányítani képesek lehetnek akaratunkat.
Vannak boldog pillanatok, amikor felismerjük. Imádságunknak egy különös meghallgatása, egy mélyen átélt Isten-élmény, amikor tudjuk, világosan tudjuk, hogy vele találkoztunk.
Boldog, aki ezt átélte. De anélkül is fel kell ismernünk, tudnunk kell, hogy jelen van, amikor az Úrvacsora kenyere megtöretik számunkra.
Krisztusom, Te ugyanolyan valósággal vagy jelen az én életemben is, mint ahogy szóba álltál tanítványaiddal feltámadásod után. Ők sem ismertek fel azonnal, csak ha Te akartad, hogy felismerjenek. Én sem tudlak felismerni, csak ha Te jelented meg magadat tudatom, érzésem, hitem számára. De nincs nagyobb boldogság, mint azok a pillanatok, amikor teljes biztonsággal tudom, hogy jelen vagy velem. Add meg nekem is ezeket a csodálatos pillanatokat! Ha már megmutattad magadat, ne engedd, hogy megfeledkezzem erről! Hadd tudjam, minden órában, hogy élsz és mellettem vagy! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése