Hogyan jut el a teljes tragédiából a teljes áldásba egy élet, milyen tanulságokat lehet összegyűjteni belőle a saját életünkre nézve?
Naomi és Ruth története nem csupán két ember csodálatos és megható története, hanem életutak története, amelyek paradigmák, életutak története a mélységből a célba érkezésig.
Ruth 1.1 Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhínség támadt az országban. Ezért elment a júdai Betlehemből egy férfi, hogy jövevényként lakjék Móáb mezején. Vele volt a felesége és két fia. 2 A férfi neve Elimelek volt, a feleségének Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek. 3 De meghalt Elimelek, Naomi férje, és ott maradt az asszony a két fiával. 4 Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá volt a neve, a másiknak Ruth. Ott laktak mintegy tíz esztendeig. 5 De meghaltak ők is mind a ketten, Mahlón és Kiljón is, úgyhogy az asszony ott maradt két fia és férje nélkül. 6 Ekkor útrakelt a menyeivel, hogy hazatérjen Móáb mezejéről, mert meghallotta Móáb mezején, hogy az ÚR rátekintett népére, és kenyeret adott neki. 7 Elment tehát arról a helyről, ahol élt, és vele a két menye. Így mentek az úton visszatérőben Júda földjére. 8 De ezt mondta Naomi a két menyének: Menjetek, forduljatok vissza, mindegyik az anyja házába! Bánjék veletek az ÚR olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! (…) 16 De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. 17 Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! 18 Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem erőltette tovább. 19 Így mentek együtt ketten, amíg Betlehembe nem értek.
Naomi és Elimelek házaspárként élték meg fiaikkal a júdeai éhinséget. Betlehemben éltek, s ott érte őket el az ínség. Elimelek rokonsága is Betlehemben élt. Boáz is Betlehemben élt, s mindenkit aki Betlehemben élt egyaránt sújtott az éhezés. Egy egész közösséget, egy egész nemzetséget. Olykor az életünkben vannak ilyen szakaszok. Olykor minden közösség átmegy ilyen szakaszokon. Olykor minden gyülekezet megtapasztal hasonlót, a legkiválóbbak is, „ínség idejét”. Amikor az ember ellenség által beszorítva van, külső támadások érik az életét, s azt tapasztalja meg, hogy a legszűkebb közösségében sem áll mellé senki, vagy nem tudja megtapasztalni az egymásba kapaszkodást, könnyen fordul a szíve a menekülési útvonalak kereséséhez.
Egy házasságban, mint közösségben amikor megromlik a kapcsolat, amikor férj és feleség nem tud egymásnak újat mondani, nem tudja új és élő tartalommal megtölteni a kapcsolatot, mindig van valaki vagy valami ami „jobban megért”. Nemrég tapasztaltam meg ezt amikor egy fiatal édesanyával beszéltem. Megromlott a kapcsolata a férjével. Ínséges időket élt. Ínségében arra panaszkodott, hogy bezzeg keserűségében egész nap a Facebookon vígasztalódik, van, hogy egyszerre négy emberrel beszélve és -milyen érdekes- ott mindenki megérti, mihez kezdene az életével, ha ők nem lennének. Igen. Amikor beszorított állapotban vagyok, amikor ínségben vagyok, amikor szükségben vagyok, amikor a közösség nem jelent semmit és nem tud erősíteni, nem tudok „kapni” a közösségben – életrevaló gondolatnak tűnik, hogy a kiapadt kúttól elmegyek és keresek olyat, amelyik mellett enyhülést tapasztalhatok meg ahelyett, hogy mélyebbre ásnék, s a kiapadt kút telne meg vízzel. Hiszen senki sem szeret szükségben lenni, mindig könnyebb egy nehézségben járó közösségnél, vagy esetleg embereknél akikben csalódtam – keresni egy olyan közösséget, ahol szebb és jobb minden, ahol nincsen gond, nincs ínség.
Elimelek ezt az utat választotta. Miért és hogy, mi után jutott el erre a döntésre, csak annyit tudunk, hogy az éhinség hajtotta. Mérlegre tette az Istentől kapott helyét, mérlegre tette a közösségét, azokat akikhez tartozik és a mérleg másik serpenyőjébe tette az ételt, a gyomrát, a testi jólétet. Ezt választotta.
Elimelek és Naomi története ezután jut el a tragédiába. Amikor valami elől menekülünk, amikor egy nehéz helyzetben a menekülést választjuk, azt hisszük, hogy könnyebb helyzetbe hozzuk magunkat. Meg vagyunk győződve, hogy ennél a rossznál minden jobb, menekülünk a rossz elől, a könnyebb, kisebb ellenállást választjuk, beáldozunk érte alapvető értékeket, és meg vagyunk győződve róla, hogy most jobb lesz. Holott Elimelek és Naomi élete igazán csak ezek után jutott a tragédiába.
Ha évek elteltével újra megnézzük, Naomi és fiai talán épp a fiát gyászolja, amikor Ott, ahol annyira rossz volt, Boázék épp vetnek... Naomi és menyei talán épp a férjeiket gyászolják akiket Elimelek után eltemettek, amikor Boázék vetése szépen szárba szökken. A menekülések után mindig ezt tapasztalja meg az ember. A nyomorúság, amivel nem mertem szembenézni Isten oldalán, az Istentől kapott helyemen már sehol nincs, amikor annak a „levét iszom”, hogy elhagytam az Isten által kijelölt helyet, elhagytam az Isten által rendelt helyzetet.
Azokban a helyzetekben amikor Isten útja helyett menekülést választunk, szinte mindig ezt tapasztaljuk meg. Kisvártatva látjuk, hogv a rossznak látszó dolog helyett választott jó, Isten nélkül – egészen más mint képzelnénk. Ez a „tékozló fiú állapota” aki a választott „jó” helyett meg kellett, hogy lássa, még az apja béresének is jobb dolga van, mint az a helyzet ahova jutott. Istennel még nehézségben járni is könnyebb, mint könnyűnek látszó utakon Isten nélkül a halálba tartani.
Meghalt Elimelek, aki a rossz döntést hozta. Meghalt Mahlon és Kiljon akik szintén rossz döntést hoztak. Annyira „letettek” már Isten kegyelméről, hogy még esélyt sem hagytak Istennek, hogy megvárják a nősüléssel azt amíg otthon jobbra fordulnak a dolgok. Egzisztenciát kezdtek építeni az idegenre, az Istentől eltávolodásra, s ebben gyökereztek meg. Isten Igéje Isten szemszögéből korrektül leírja Isten hozzáállását a kényelmesebb utakhoz, amikor az igazság nehéz kimondását a hazugság könnyebbnek látszó útjával helyettesítjük, „kitép gyökerestől az élők földjéből” - mondja (52.zsolt) mert „nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan” (Péld.12.3) Meghal Elimelek, meghal Mahlon és Kiljon. Ekkor születik meg Naomiban a felismerés: Isten gondoskodik. Lehet, hogy már mása sincs mint a két idegen menye, lehet, hogy mindent elveszített aki korábban fontos volt neki, s csak két jóravaló ám de idegen asszony van mellette, de közössége csak ott lehet, ahol Isten van, s élete is csak ott lehet, ahol Istent megtalálja, s elhatározza, hogy ha férjére hallgatva is ment el az Isten által adott örökségből, de most neki kell döntenie, hogy visszatérjen oda, ahonnan elindult a tragédiájába. Megfordult hát. Isten gondoskodásának a bizonysága megfordította a szívét: újra hazatért. S amikor ez a megfordulás megtörténi az életében, amikor látja és belátja, hogy egy helye van az életben: ahova az Isten teremtette, egy hely van csak ahol esélye van az áldásra, ott ahova az Isten rendelte, mert csak ott van áldás, ahol Isten van – s kész a szíve a teljes elengedésre Ruth és Orpa felé – akkor szólal meg a csoda Ruth ajkáról: „ahova te mégy, oda megyek én is”.
Istentől távolodva megfosztottság, erölködés és fájdalom, sebek veszik körül az életünket, Istentől távolodva, amikor azt hiszem az „egész világot megnyerem” - magányos leszek, mindent elvesztek, Isten felé fordulva amint szinte meghozza Naomi a döntést – azonnal az idegen asszonyból, Ruthból, a pogányból – egyszerre társ lesz.
Sokszor tartja az ördög az embert nyomorúságban azzal, hogy azt mondogatjuk: „honnan tudom, hogy szeret az Isten, miért mondjátok mindig, hogy szeret, hiszen mindent elvett tőlem ami fontos nekem?” - fordulj csak vissza Isten felé. Ő nem utánunk dobja az áldást amikor hátat fordítunk, hanem a kapuban vár amikor megfordulunk és Hozzá térünk. Isten nem áldja meg a Tőle elvezető utakat, de megáldja a Felé vezető utakat. Ott van-e a szívedben a bűnbánat, ott van-e a szívedben a belső késztetés: „vissza kell találnom Istenhez”, „vissza kell térnem oda, és a helyemre kell álljak, mert csak így lehetek áldott?” Ott van-e a szívedben a vágyakozás: vissza az elhívásomhoz. Vissza oda, ahonnan elfordultam, ahonnan hátat fordítottam, mert csábított a kényelem, a megbecsültség, a jobb élet, stb. vissza hát oda, ahonnan elfordultam mert áldás ezen az úton nincs, de ha az Isten által kirendelt áldott hely felé fordulok, abban a pillanatban az áldás felé fordulok.
Végül, de nem utolsósorban, ne szépítsük azt amit nem kell, legyünk reálisak. Elimelek annak idején a „megélhetésért hagyta ott Istent”, mert pogány földre menni, pogányokkal asszimilálódni = Isten elhagyása volt. Naomi pedig szintén a megélhetésért fordult vissza, mert meghallotta, hogy Isten megáldotta mégis az övéit. Mi szép és mi követendő van ebben? Naomi részéről a felismerés. Az, hogy volt ereje meglátni ezt. Sok ember, aki elfordult Istentől, igazi tragédiájává az válik, hogy miután belátja, hogy helytelen úton jár, miután belátja, hogy amit átkozottnak mondott, azon mégiscsak áldás van, hogy ott ahol Isten ínség után helyreállította az életet, megújította, a pusztulásból felemelte – ott valóban áldás van – mégsem fordul vissza. „Én már így döntöttem és ennek a levét iszom”. „Nekem ezt kell most már végigjárnom, nem fordulhatok vissza”... stb.
Miért ne fordulhatnál vissza Naomi. Nem ismered az Isten kegyelmét? Nem hallott még a tékozló fiúról, nem hallott még a Megváltóról... de ennek ellenére érezte, hogy az Isten kegyelmes, érezte, hogy Istenhez oda lehet menni, elfordulásokat megbánni, megszégyenülésekből talpra állni, és elhatározta, hogy visszafordul. Nem béresnek az apja jószágaihoz, hanem özvegynek az elhagyott családjához, özvegynek, akinek a sorsa kegyelemkenyéren múlik – számkivetettnek, megvetettnek ment vissza... és egészen mást talált. Mellette jött már az a nő, aki a Megváltó emberi értelemben vett ősanyja lesz. Mellette van már az a nő, társa a bajban, vígasztalója, s elindul a kegyelmes Isten felé, elindul az Isten áldása előtt a fejét meghajtva, elindul az Isten gondoskodásában való bizalommal, s ezzel az elindulással nem is sejti milyen nagy dolgot tesz. „hazaviszi” magával az asszonyt, aki majd a megváltó ősanyja lesz. Hazaviszi, hogy Boáznak megszülje gyermekét, Obedet, nagyanyja legyen Isainak, dédanyja Dávidnak, s majd Dávid Fia Jézus hirdethesse az egész emberiségnek: van lehetőség Istenhez a visszatalálásra, a hazatérésre és Nála megbocsájtás és kegyelem vár. Talán még te sem késtél el, hogy megfordulj, talán van annyi erőd, hogy akarj visszatalálni Istenhez. Talán számodra is az az út amit elhagytál most előtted van, s megindult a szíved... vissza kellene térni oda. Isten „haza vár” téged. Visszavárja eltévedt gyermekét, visszavárja a „tékozló fiait”... visszavárja az áldásával az életedet, s az úton, ami az Atyához vezet, te melletted is jön Valaki – Jézus Krisztus Aki hazakísér, ahogy Naomit az Ő ősanyja, Ruth hazakísérte az „ígéret földjére” az áldások földjére.
Talán idegennek látod, még Őt. Talán el is küldenéd magadtól. De amint Isten felé fordulsz, rájössz – nincs Nála hűségesebb társad, nincs Nála odaszántabb barátod, nincs senki aki Nála jobban szereti és nem akar elhagyni Téged soha, melletted marad, amíg célba nem érkezel.
Ruth 1.1 Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhínség támadt az országban. Ezért elment a júdai Betlehemből egy férfi, hogy jövevényként lakjék Móáb mezején. Vele volt a felesége és két fia. 2 A férfi neve Elimelek volt, a feleségének Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek. 3 De meghalt Elimelek, Naomi férje, és ott maradt az asszony a két fiával. 4 Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá volt a neve, a másiknak Ruth. Ott laktak mintegy tíz esztendeig. 5 De meghaltak ők is mind a ketten, Mahlón és Kiljón is, úgyhogy az asszony ott maradt két fia és férje nélkül. 6 Ekkor útrakelt a menyeivel, hogy hazatérjen Móáb mezejéről, mert meghallotta Móáb mezején, hogy az ÚR rátekintett népére, és kenyeret adott neki. 7 Elment tehát arról a helyről, ahol élt, és vele a két menye. Így mentek az úton visszatérőben Júda földjére. 8 De ezt mondta Naomi a két menyének: Menjetek, forduljatok vissza, mindegyik az anyja házába! Bánjék veletek az ÚR olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! (…) 16 De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. 17 Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! 18 Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem erőltette tovább. 19 Így mentek együtt ketten, amíg Betlehembe nem értek.
Naomi és Elimelek házaspárként élték meg fiaikkal a júdeai éhinséget. Betlehemben éltek, s ott érte őket el az ínség. Elimelek rokonsága is Betlehemben élt. Boáz is Betlehemben élt, s mindenkit aki Betlehemben élt egyaránt sújtott az éhezés. Egy egész közösséget, egy egész nemzetséget. Olykor az életünkben vannak ilyen szakaszok. Olykor minden közösség átmegy ilyen szakaszokon. Olykor minden gyülekezet megtapasztal hasonlót, a legkiválóbbak is, „ínség idejét”. Amikor az ember ellenség által beszorítva van, külső támadások érik az életét, s azt tapasztalja meg, hogy a legszűkebb közösségében sem áll mellé senki, vagy nem tudja megtapasztalni az egymásba kapaszkodást, könnyen fordul a szíve a menekülési útvonalak kereséséhez.
Egy házasságban, mint közösségben amikor megromlik a kapcsolat, amikor férj és feleség nem tud egymásnak újat mondani, nem tudja új és élő tartalommal megtölteni a kapcsolatot, mindig van valaki vagy valami ami „jobban megért”. Nemrég tapasztaltam meg ezt amikor egy fiatal édesanyával beszéltem. Megromlott a kapcsolata a férjével. Ínséges időket élt. Ínségében arra panaszkodott, hogy bezzeg keserűségében egész nap a Facebookon vígasztalódik, van, hogy egyszerre négy emberrel beszélve és -milyen érdekes- ott mindenki megérti, mihez kezdene az életével, ha ők nem lennének. Igen. Amikor beszorított állapotban vagyok, amikor ínségben vagyok, amikor szükségben vagyok, amikor a közösség nem jelent semmit és nem tud erősíteni, nem tudok „kapni” a közösségben – életrevaló gondolatnak tűnik, hogy a kiapadt kúttól elmegyek és keresek olyat, amelyik mellett enyhülést tapasztalhatok meg ahelyett, hogy mélyebbre ásnék, s a kiapadt kút telne meg vízzel. Hiszen senki sem szeret szükségben lenni, mindig könnyebb egy nehézségben járó közösségnél, vagy esetleg embereknél akikben csalódtam – keresni egy olyan közösséget, ahol szebb és jobb minden, ahol nincsen gond, nincs ínség.
Elimelek ezt az utat választotta. Miért és hogy, mi után jutott el erre a döntésre, csak annyit tudunk, hogy az éhinség hajtotta. Mérlegre tette az Istentől kapott helyét, mérlegre tette a közösségét, azokat akikhez tartozik és a mérleg másik serpenyőjébe tette az ételt, a gyomrát, a testi jólétet. Ezt választotta.
Elimelek és Naomi története ezután jut el a tragédiába. Amikor valami elől menekülünk, amikor egy nehéz helyzetben a menekülést választjuk, azt hisszük, hogy könnyebb helyzetbe hozzuk magunkat. Meg vagyunk győződve, hogy ennél a rossznál minden jobb, menekülünk a rossz elől, a könnyebb, kisebb ellenállást választjuk, beáldozunk érte alapvető értékeket, és meg vagyunk győződve róla, hogy most jobb lesz. Holott Elimelek és Naomi élete igazán csak ezek után jutott a tragédiába.
Ha évek elteltével újra megnézzük, Naomi és fiai talán épp a fiát gyászolja, amikor Ott, ahol annyira rossz volt, Boázék épp vetnek... Naomi és menyei talán épp a férjeiket gyászolják akiket Elimelek után eltemettek, amikor Boázék vetése szépen szárba szökken. A menekülések után mindig ezt tapasztalja meg az ember. A nyomorúság, amivel nem mertem szembenézni Isten oldalán, az Istentől kapott helyemen már sehol nincs, amikor annak a „levét iszom”, hogy elhagytam az Isten által kijelölt helyet, elhagytam az Isten által rendelt helyzetet.
Azokban a helyzetekben amikor Isten útja helyett menekülést választunk, szinte mindig ezt tapasztaljuk meg. Kisvártatva látjuk, hogv a rossznak látszó dolog helyett választott jó, Isten nélkül – egészen más mint képzelnénk. Ez a „tékozló fiú állapota” aki a választott „jó” helyett meg kellett, hogy lássa, még az apja béresének is jobb dolga van, mint az a helyzet ahova jutott. Istennel még nehézségben járni is könnyebb, mint könnyűnek látszó utakon Isten nélkül a halálba tartani.
Meghalt Elimelek, aki a rossz döntést hozta. Meghalt Mahlon és Kiljon akik szintén rossz döntést hoztak. Annyira „letettek” már Isten kegyelméről, hogy még esélyt sem hagytak Istennek, hogy megvárják a nősüléssel azt amíg otthon jobbra fordulnak a dolgok. Egzisztenciát kezdtek építeni az idegenre, az Istentől eltávolodásra, s ebben gyökereztek meg. Isten Igéje Isten szemszögéből korrektül leírja Isten hozzáállását a kényelmesebb utakhoz, amikor az igazság nehéz kimondását a hazugság könnyebbnek látszó útjával helyettesítjük, „kitép gyökerestől az élők földjéből” - mondja (52.zsolt) mert „nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan” (Péld.12.3) Meghal Elimelek, meghal Mahlon és Kiljon. Ekkor születik meg Naomiban a felismerés: Isten gondoskodik. Lehet, hogy már mása sincs mint a két idegen menye, lehet, hogy mindent elveszített aki korábban fontos volt neki, s csak két jóravaló ám de idegen asszony van mellette, de közössége csak ott lehet, ahol Isten van, s élete is csak ott lehet, ahol Istent megtalálja, s elhatározza, hogy ha férjére hallgatva is ment el az Isten által adott örökségből, de most neki kell döntenie, hogy visszatérjen oda, ahonnan elindult a tragédiájába. Megfordult hát. Isten gondoskodásának a bizonysága megfordította a szívét: újra hazatért. S amikor ez a megfordulás megtörténi az életében, amikor látja és belátja, hogy egy helye van az életben: ahova az Isten teremtette, egy hely van csak ahol esélye van az áldásra, ott ahova az Isten rendelte, mert csak ott van áldás, ahol Isten van – s kész a szíve a teljes elengedésre Ruth és Orpa felé – akkor szólal meg a csoda Ruth ajkáról: „ahova te mégy, oda megyek én is”.
Istentől távolodva megfosztottság, erölködés és fájdalom, sebek veszik körül az életünket, Istentől távolodva, amikor azt hiszem az „egész világot megnyerem” - magányos leszek, mindent elvesztek, Isten felé fordulva amint szinte meghozza Naomi a döntést – azonnal az idegen asszonyból, Ruthból, a pogányból – egyszerre társ lesz.
Sokszor tartja az ördög az embert nyomorúságban azzal, hogy azt mondogatjuk: „honnan tudom, hogy szeret az Isten, miért mondjátok mindig, hogy szeret, hiszen mindent elvett tőlem ami fontos nekem?” - fordulj csak vissza Isten felé. Ő nem utánunk dobja az áldást amikor hátat fordítunk, hanem a kapuban vár amikor megfordulunk és Hozzá térünk. Isten nem áldja meg a Tőle elvezető utakat, de megáldja a Felé vezető utakat. Ott van-e a szívedben a bűnbánat, ott van-e a szívedben a belső késztetés: „vissza kell találnom Istenhez”, „vissza kell térnem oda, és a helyemre kell álljak, mert csak így lehetek áldott?” Ott van-e a szívedben a vágyakozás: vissza az elhívásomhoz. Vissza oda, ahonnan elfordultam, ahonnan hátat fordítottam, mert csábított a kényelem, a megbecsültség, a jobb élet, stb. vissza hát oda, ahonnan elfordultam mert áldás ezen az úton nincs, de ha az Isten által kirendelt áldott hely felé fordulok, abban a pillanatban az áldás felé fordulok.
Végül, de nem utolsósorban, ne szépítsük azt amit nem kell, legyünk reálisak. Elimelek annak idején a „megélhetésért hagyta ott Istent”, mert pogány földre menni, pogányokkal asszimilálódni = Isten elhagyása volt. Naomi pedig szintén a megélhetésért fordult vissza, mert meghallotta, hogy Isten megáldotta mégis az övéit. Mi szép és mi követendő van ebben? Naomi részéről a felismerés. Az, hogy volt ereje meglátni ezt. Sok ember, aki elfordult Istentől, igazi tragédiájává az válik, hogy miután belátja, hogy helytelen úton jár, miután belátja, hogy amit átkozottnak mondott, azon mégiscsak áldás van, hogy ott ahol Isten ínség után helyreállította az életet, megújította, a pusztulásból felemelte – ott valóban áldás van – mégsem fordul vissza. „Én már így döntöttem és ennek a levét iszom”. „Nekem ezt kell most már végigjárnom, nem fordulhatok vissza”... stb.
Miért ne fordulhatnál vissza Naomi. Nem ismered az Isten kegyelmét? Nem hallott még a tékozló fiúról, nem hallott még a Megváltóról... de ennek ellenére érezte, hogy az Isten kegyelmes, érezte, hogy Istenhez oda lehet menni, elfordulásokat megbánni, megszégyenülésekből talpra állni, és elhatározta, hogy visszafordul. Nem béresnek az apja jószágaihoz, hanem özvegynek az elhagyott családjához, özvegynek, akinek a sorsa kegyelemkenyéren múlik – számkivetettnek, megvetettnek ment vissza... és egészen mást talált. Mellette jött már az a nő, aki a Megváltó emberi értelemben vett ősanyja lesz. Mellette van már az a nő, társa a bajban, vígasztalója, s elindul a kegyelmes Isten felé, elindul az Isten áldása előtt a fejét meghajtva, elindul az Isten gondoskodásában való bizalommal, s ezzel az elindulással nem is sejti milyen nagy dolgot tesz. „hazaviszi” magával az asszonyt, aki majd a megváltó ősanyja lesz. Hazaviszi, hogy Boáznak megszülje gyermekét, Obedet, nagyanyja legyen Isainak, dédanyja Dávidnak, s majd Dávid Fia Jézus hirdethesse az egész emberiségnek: van lehetőség Istenhez a visszatalálásra, a hazatérésre és Nála megbocsájtás és kegyelem vár. Talán még te sem késtél el, hogy megfordulj, talán van annyi erőd, hogy akarj visszatalálni Istenhez. Talán számodra is az az út amit elhagytál most előtted van, s megindult a szíved... vissza kellene térni oda. Isten „haza vár” téged. Visszavárja eltévedt gyermekét, visszavárja a „tékozló fiait”... visszavárja az áldásával az életedet, s az úton, ami az Atyához vezet, te melletted is jön Valaki – Jézus Krisztus Aki hazakísér, ahogy Naomit az Ő ősanyja, Ruth hazakísérte az „ígéret földjére” az áldások földjére.
Az áldásokhoz visszatérés útján már az utat is áldás kíséri.
Talán idegennek látod, még Őt. Talán el is küldenéd magadtól. De amint Isten felé fordulsz, rájössz – nincs Nála hűségesebb társad, nincs Nála odaszántabb barátod, nincs senki aki Nála jobban szereti és nem akar elhagyni Téged soha, melletted marad, amíg célba nem érkezel.
Forrás: Ébredés.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése