1 Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással,
2 hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek;
3 ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra;
4 neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket,
5 és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét.
6 Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben;
7 te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot,
8 beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.
9 A szolgákat intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek,
10 ne lopjanak, hanem tanúsítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.
11 Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek,
12 és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban,
13 mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését,
14 aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.
15 Ezt hirdesd. Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged.
"Mert megjelent az Isten kegyelme ... és arra nevel minket, hogy ... józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket."- (Tit 2,11-13)
Krisztus kegyelmes és dicsőséges eljövetele között élünk. Ez a két esemény, - az egyik múlt, a másik jövő - , határozza meg, hogy hogyan élünk "a világban".
Isten kegyelme a Krisztusban már megjelent. Isten kegyelme nem azért jelent meg, hogy megint eltűnjön. Továbbra is nevel bennünket, tanít élni. És a dicsőség, ámbár még nem jelent meg, már vonzerővel hat ránk. Ezért hívjuk azt "boldog reménységnek".
Isten kegyelme arra tanít minket, hogy miként éljünk a jelenvaló világban. "Nevel minket, hogy józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban." A három szó, ti. a józanul, igazságosan és kegyesen, keresztyén magatartásunknak három nézőpontját írja körül. A "józan" szó a személyes erkölcsünk meghatározása. Az "igazságos" azt mondja meg, hogyan viszonyulunk felebarátainkhoz. Végül a "kegyes" az az életforma, amelyik az Istennel való közösségünkből ered. Ezek közül az erények közül egyet sem lehet önmagunk kifejlesztésével elsajátítani. Isten kegyelme nevel bennünket arra, hogy józanul, igazságosan és kegyesen éljünk ebben a világban.
Figyeljük meg különösen is a józan szót. A szó többször előfordul ebben a fejezetben (a 2.,4.,6., és a 12.v.) és az Újszövetségben végig. A "józan" a részeg vagy mámoros ellentéte. Ebben a világban mindenkit fenyeget az a veszély, hogy megmámorosodik ennek a világnak a dolgaitól. Tizenhat évesen más dolgok és erők befolyása alatt vagyunk, mint hatvan évesen. De az erők hatása ugyanúgy mámorosító. A szerelem, a népszerűség és a vagyon részeggé teheti az embert.
"Mert megjelent az Isten kegyelme ... és arra nevel minket, hogy ... józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket."- (Tit 2,11-13)
Krisztus kegyelmes és dicsőséges eljövetele között élünk. Ez a két esemény, - az egyik múlt, a másik jövő - , határozza meg, hogy hogyan élünk "a világban".
Isten kegyelme a Krisztusban már megjelent. Isten kegyelme nem azért jelent meg, hogy megint eltűnjön. Továbbra is nevel bennünket, tanít élni. És a dicsőség, ámbár még nem jelent meg, már vonzerővel hat ránk. Ezért hívjuk azt "boldog reménységnek".
Isten kegyelme arra tanít minket, hogy miként éljünk a jelenvaló világban. "Nevel minket, hogy józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban." A három szó, ti. a józanul, igazságosan és kegyesen, keresztyén magatartásunknak három nézőpontját írja körül. A "józan" szó a személyes erkölcsünk meghatározása. Az "igazságos" azt mondja meg, hogyan viszonyulunk felebarátainkhoz. Végül a "kegyes" az az életforma, amelyik az Istennel való közösségünkből ered. Ezek közül az erények közül egyet sem lehet önmagunk kifejlesztésével elsajátítani. Isten kegyelme nevel bennünket arra, hogy józanul, igazságosan és kegyesen éljünk ebben a világban.
Figyeljük meg különösen is a józan szót. A szó többször előfordul ebben a fejezetben (a 2.,4.,6., és a 12.v.) és az Újszövetségben végig. A "józan" a részeg vagy mámoros ellentéte. Ebben a világban mindenkit fenyeget az a veszély, hogy megmámorosodik ennek a világnak a dolgaitól. Tizenhat évesen más dolgok és erők befolyása alatt vagyunk, mint hatvan évesen. De az erők hatása ugyanúgy mámorosító. A szerelem, a népszerűség és a vagyon részeggé teheti az embert.
A keresztyéneket Isten kegyelme neveli arra, hogy józanok maradjanak, azaz hogy megőrizzék irányérzéküket a jelen világ minden varázsa, sokfélesége és viszontagsága közepette.
Krisztus Lelke nem engedi meg nekik, hogy elfelejtsék, életüket a kegyelmes és a dicsőséges eljövetel között élik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése