"Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be
minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok
javad van sok évre eltéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!... Bolond,
még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit
felhalmoztál?"
Lukács 12,18-20
Nem mostanában írták ezt a pár mondatot? Jézus ilyen jól ismerte a
kapitalizmust? Tökéletes rajza korunk uralkodó gondolkozásmódjának,
egyetlen szóval megadva annak tökéletes minősítését is: "Bolond." Egy
őrült, értelmetlen forgatagban kering ma az emberiség nagy része. Azért
találták ki és fejlesztik a civilizáció eszközeit, hogy nagyobb kényelmet
és biztonságot adjon az embernek. De vajon kevesebbet dolgozunk-e ma, és
több időnk jut-e a kellemes dolgokra, például a baráti közösségre?
Nagyobb-e a mindennapi biztonság? Mi értelme a rohanásnak? Nincs Istentől
származó, embert, másokat, közösséget építő célja. Az egyetlen megfogható
cél az ösztönök kielégítése, mint a paradicsombeli történet
szimbólumaiban. Azért érvényes egész civilizációnkra az ottani ítélet:
"Tövist és bogáncsot hajt neked [a föld]... Arcod verejtékével eszed a
kenyeret, míg visszatérsz a földbe" (1Móz 3,18-19). Pedig mennyi jót
lehetne ezzel a sok jó eszközzel tenni, ha Isten törvénye szerint
kezelnénk, és nem a bibliai bolond gazdag logikája szerint!
ó Istenem, annyi nagyszerű eszközt adtál a kezünkbe, már élni se tudunk
nélkülük. És mégis, a nyugalom, a szeretet, a boldogság egyre távolodik
tőlünk. Segíts meg engem és családomat, hogy ne váljunk rabjává az
eszközöknek! Célt adj nekem és gyermekeimnek, mindennapi munkánknak és
törekvéseinknek, hogy Tőled kapott küldetésünket tudjuk betölteni! Hogy
otthon békességben és örömben éljünk, és javainkat akaratod szerint
használhassuk! Hogy az anyagi eszközök ne váljanak céllá, hanem szolgáló
eszközei legyenek életünknek, munkánknak, közösségünknek arra, hogy minél
több embertársunk tanuljon örömmel adni hálát neked ajándékaidért! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése