"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő
jött el a világba... Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra,
hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében,
akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől
születtek."
(János 1,9-13)
Nehéz, nehezen érthető ige János evangéliumának előszava. Nem János hibája.
Olyan dolgokról beszél, melyekhez nincs az emberi nyelvnek megfelelő
kifejezése, ezért szinte érezzük a vergődését, a dadogását, amikor
számunkra is érthetően próbálja megmagyarázni az istenit, az
emberfelettit. Az Ige az, ami számunkra kijelentve értelmünkkel és
hitünkkel megragadható, és Ő maga jelenik meg egyszerű emberként az
emberek között. (Persze ez a mondat is csak dadogás.) Világosságot hoz, az
anyag, a test, az anyagi ösztönök, vágyak lekötöttségének sötétségébe
fényt, ragyogást. Istennek, Isten léte ragyogásának, a Lélek világának
fényét, távlatát. Ezáltal kiemel az állatok közül, valóban emberré tesz,
felfele néző, jövőt látó, újat alkotó Isten gyermekévé. Ezt nem hozhatja
létre sem az anyag fejlődése, sem az emberi bölcsesség. Ez ajándék.
Felülről, kívülről, Istentől származó ajándék. Csak azoknak érték, akik
befogadják. Nem látja mindenki, ahogy a színvak nem látja a színeket. De
akik befogadják, már egy más világnak polgárai, a lélek merész távlatainak
vándorai. Istennek Istentől született gyermekei.
Uram, add nekem ezt a csodálatos ajándékot! Nehezen értem e különös ige
tanítását, de lelkem érez benne valami nagyszerűt. Valamit, ami több
mindannál, amit nélküle tudnék, magamtól kívánnék. Szeretnék szárnyalni
veled az örökkévalóság felé. Szeretném megtapasztalni a lélek szabad
életét. Szeretném átélni mindazt, ami több, mint ez a földi élet, ami
feléd vonz, ami nem hagy megnyugodni, míg meg nem találom. Szeretnék a Te
boldog gyermeked lenni. Köszönöm, hogy felkeltetted bennem ezt a vágyat.
Tudom, nálad mindezt meg fogom találni. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése