Asszíria királyának bukása emlékeztet bennünket Napóleon bukására. Mikor
semmisíti meg Isten a hatalmas asszír uralkodót? Ézsaiás ezt mondja:
"Ha majd elvégzi az Úr minden dolgát a Sion hegyén és Jeruzsálemben,
meglátogatom az asszíriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét..." Azt akarja ezzel mondani: ez a kevély uralkodó pálca volt Isten kezében, amely által választott népét meg akarta alázni. Ezért adott neki Isten erőt és hatalmat és engedte meg, hogy népeket igázzon le. Így volt ez Napóleon napjaiban is. Isten végtelen nyomorúságot engedett egész Európára. Az Istentől elpártolt keresztyénséget megfenyítette és megalázta. Mikor azonban a népek nyomorúságukban ismét atyáik Istenéhez kiáltottak, akkor Isten levette róluk a büszke francia igáját, így tett és tesz Isten minden időben. Midőn Isten beszéde Józsefet a börtönben megtisztította (Zsolt 105,19), akkor nemsokára ki is hozta onnan az Úr. Midőn Izrael a Kármelen így kiáltott "Az Úr az Isten!", akkor mindjárt megjött az eső. Amikor a salak kifolyik és az ezüst előcsillan, akkor az olvasztótégelyt elveszik a tűzről. -Végül az ítélet azt is eléri, aki Isten pálcája volt. Miért ítéli el őt az Úr? Mert úgy dicsekedett: "Kezem erejével műveltem ezt és bölcsességemmel, mivel okos vagyok". Nem úgy szólt, mint Dávid a győzelem után: "Szétszórta az Úr ellenségeimet..." (2.Sám. 5,20), hanem magát dicsőítette, hogy úgy szedte el a népek gazdagságát, mint a gyermekek a madarak tojásait, "nem volt senki, aki szárnyát mozdította, vagy csak csipogott volna is" (Ézs. 10,13). Határtalan kevélységet látunk Sénakhéribnél éppúgy, mint Napóleonnál. Ez utóbbi császárokat és királyokat maga elé rendelt, hogy megalázó köszöntéssel előttük elvonuljon. A kevélyek munkája semmivé lesz, az alázatosak alkotnak maradandót.
(Ezt és a következő áhítatot Napóleon bukásának 100. évfordulója alkalmából írta a szerző.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése