Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Nimród kezdett hatalmassá lenni a földön. Ez hatalmas vadász volt az Úr előtt. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel... és építette Ninivét... és Reszent, ez az a nagy város.      l.Móz. 10,8-12

Nimródban a nagy földi dicsőség képe áll előttünk. Ő Khám unokája volt, akit Nóé megátkozott. Noha ehhez a megátkozott nemzetséghez tartozott, külsőleg mégis igen magasra vitte. Nemcsak hatalmas vadász volt, akitől a legerősebb vad is félt, hanem egy nagy birodalom alapítója is, Bábel, Erek, Akkád és Kálnéh volt birodalmának kezdete. Azt gondolhatnánk, ez elég is volt neki. De Nimród nem volt megelégedett. Telhetetlen tettvágy űzte tovább és tovább. Mindig újabb városokat, országokat és birodalmakat kellett elfoglalnia, mindig nagyobb dicsőséget kellett szereznie. Bevonult Asszíriába, felépítette Ninivét, Rekhobótot és Kaláht, ehhez Reszent, a nagy várost. Mit látunk ebből? Aki földi nagyságra, hatalomra és uralomra törekszik, az sohasem elégszik meg. Mindig több kell neki. Ha valaki Nimródot élete végén megkérdezte volna: "Most már elég? Most már boldog vagy?" - ő valószínűleg ezt felelte volna: "Ez csak a kicsiny kezdet! Az egész világot meg kell nyernem." - Mennyire más Isten gyermekének a gondolata, aki felismerte a bűnös ember telhetetlenségét, de az Úrban való megelégedést és örömöt is: "E világnak ékessége nyugtot nem ad itt nekem, Mind elmúlik hiú fénye, gond az és csak félelem. Ez a világ elmúlik; Jézus él s uralkodik. Nagy a világ gazdagsága, nem adhatja mégsem azt. Mit kegyelmed sokasága életemnek osztogat. Ez az áldott kegyelem lett mindennél több nekem. Uram, add, hogy csak az légyen éltem célja, mindenem, Véled lennem, benned élnem, míg tart földi életem! Hozzád mindig hű legyek, S nyerjek örök életet!"