Minél több napot és évet töltesz együtt Jézussal, annál jobban fogsz csodálkozni azon, mire képes.
„Jézus akkor elment onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai. Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: Honnan kapta ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és hogyan lehet, hogy ilyen csodák történnek általa? Vajon nem az ácsmester ő, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában. Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított. Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.”
Magyarázat
Jézus Názáretben nőtt fel, ahol családjával együtt csendes, átlagos életet éltek. Tették a dolgukat, mint mindenki más. Mivel ez a galileai település egy kis városka volt, mindenki ismerte az ács fiát, aki maga is nevelőapja mesterségét gyakorolta, míg harmincéves korában el nem indult otthonról, hogy betöltse küldetését.
Csak néhány hónap telt el azóta, hogy utoljára látták, hallották, most pedig egy teljesen más ember áll előttük. Értetlenül és csodálkozva hallgatják beszédét, de képtelenek felfogni, ki az a Jézus, akit ők még mindig úgy ismernek, mint a falu ácsa, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére. Szerintük nem normális az, ami történik, Márk le is írja, hogy megbotránkoztak benne. Egy ács ne akarjon tanítani, prófétálni, csodákat tenni: a cipész maradjon a kaptafájánál! Milyen korlátolt az emberi gondolkodás, képtelen felfogni Isten munkáját és tervét. A názáretiek csodálkozása, mindaz, amit tapasztaltak, kevésnek bizonyult ahhoz, hogy hitet ébresszen bennük, és hogy felismerjék Jézusban Isten Fiát, a Messiást!
Nem elég, ha csak a csodálkozásig jutunk. Szükségünk van hitre, hogy saját korlátainkon túl felismerjük az igazságot, és meglássuk Istent!
(Merényi Zoltán)
„Jézus akkor elment onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai. Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: Honnan kapta ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és hogyan lehet, hogy ilyen csodák történnek általa? Vajon nem az ácsmester ő, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában. Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított. Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.”
Magyarázat
Jézus Názáretben nőtt fel, ahol családjával együtt csendes, átlagos életet éltek. Tették a dolgukat, mint mindenki más. Mivel ez a galileai település egy kis városka volt, mindenki ismerte az ács fiát, aki maga is nevelőapja mesterségét gyakorolta, míg harmincéves korában el nem indult otthonról, hogy betöltse küldetését.
Csak néhány hónap telt el azóta, hogy utoljára látták, hallották, most pedig egy teljesen más ember áll előttük. Értetlenül és csodálkozva hallgatják beszédét, de képtelenek felfogni, ki az a Jézus, akit ők még mindig úgy ismernek, mint a falu ácsa, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére. Szerintük nem normális az, ami történik, Márk le is írja, hogy megbotránkoztak benne. Egy ács ne akarjon tanítani, prófétálni, csodákat tenni: a cipész maradjon a kaptafájánál! Milyen korlátolt az emberi gondolkodás, képtelen felfogni Isten munkáját és tervét. A názáretiek csodálkozása, mindaz, amit tapasztaltak, kevésnek bizonyult ahhoz, hogy hitet ébresszen bennük, és hogy felismerjék Jézusban Isten Fiát, a Messiást!
Nem elég, ha csak a csodálkozásig jutunk. Szükségünk van hitre, hogy saját korlátainkon túl felismerjük az igazságot, és meglássuk Istent!
(Merényi Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése