Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Jertek, építsünk tornyot, amelynek teteje az eget érje!      l.Móz. 11,4

Kain utódai nagyon megsokasodtak. Lakóhelyeiket egyre inkább kiterjesztették kelet felé. Egyre inkább letelepedtek és szilárd lakóházakat építettek sátrak helyett. Az egyik építőmester így szólt egyszer: "Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lett nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt." Erős, szilárd házak épültek. Ez ellen semmi ellenvetésünk nem lehet. De tovább így szól róluk az Ige: "És ezt mondták: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az eget érje és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén". Ó, bárcsak maradtak volna ezek az emberek a téglaégetésnél és házépítésnél! De most olyat kezdtek el, ami utálatos Isten előtt. Kevély terveket tápláltak szívükben. A gőg lelke előtt, amely az ördög lelke, megnyitották belsőjüket. Ettől a pillanattól ellenük volt Isten és vállalkozásuk kudarcra volt ítélve. Nagy nevet akartak maguknak szerezni. De "ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos" (Lk. 16,15). Alapjában véve Bábel építői megszégyenültek. Ezek közül a kevély, dicsőségre vágyó emberek közül még csak egynek a neve sem maradt fenn. A büszke torony a porba süllyedt, s mint nyomorúságos romhalmaz, a mai napig bizonyság azok ellen, akik Istent nem tisztelik. Ez a lelkület napjainkban is munkálkodik azokban, akik óriási vállalkozásokba kezdenek a gazdasági vagy politikai életben, hogy maguknak nevet szerezzenek. A vége ennek mindig csak egy lehet: nyomorúságos romhalmaz. Tanuljuk meg ebből a történetből, milyen igaz marad az Ige: "Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad" (l.Pt. 5,5).