Varga László: Isten asztaláról

"Megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá... A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve... A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis... a tizenkettedik ametiszt."      Jelenések 21,10-20

A Jelenések könyvének csodálatos szimbólumai talán itt ragyognak a legszebben. A menny "városának" leírása képekben. A Bárány menyasszonya: a mennyei örök egyház. Minden részletén a tizenkettes szám uralkodik: Isten népének számszimbóluma. Kapuja az Ószövetség: Izráel törzsei. Alapkövei az apostolok: Krisztus evangéliuma. Minden falát a tizenkétezres számszimbólum jelzi, összességében a tizenkétszer tizenkétezer, a száznegyvennégyezer: Isten népének tökéletes teljessége. (A 3 a tökéletesség, a 10 a teljesség, 12 az Isten népének számszimbóluma. Ezek szorzata: 12x103=144.000.) Díszei az üdvözültek. Itt van az igazi evangélium, örömüzenet a mi számunkra: különbözők a díszek, de mindegyik drágakő. Különbözők az üdvözülők, de Istennek mindegyik értékes, drága gyermeke. Mindegyiknek megvan a maga helye a menny "városában". Nem az a kérdés, hogy te melyik drágakő jele alá tartozol, annál inkább az: odatartozol-e, vagy sem, drágakő lehetsz-e Isten szemében? Nem arravalóságodtól függ, csak attól: akarsz-e az övé lenni itt és odatúl, a "csodavárosban"?

Krisztusom, akarok a Tied lenni. Tudom, nem vagyok odavaló. Nem ragyog belőlem semmiféle drágakőnek fénye, csak gyarló emberi nyomorúság. De vágyom oda menni. Vágyom veled lenni. Vágyom arra, hogy én is ott legyek "menyasszonyodnak", örökkön élő mennyei egyházadnak csodálatos, emberi szóval elmondhatatlan dicsőségében. Ne bűneimet, méltatlanságomat nézd, Uram! Szereteted azt mind eltörölheti, ha Te akarod. Szeress engem, bűnös gyermekedet, fogadj be szeretteimmel együtt mennyei otthonodba! Ámen.