„Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt. Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: „Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.” Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra. De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban. Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!” Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük. Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?” Így feleltek: „Tizenkettőt.” „És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?” Ezt mondták: „Hetet.” Erre Jézus újra megkérdezte: „Még mindig nem értitek?”


Magyarázat

Jézus szomorúan, lelke mélyéből sóhajt. Az egyik legkeményebb és legmegrázóbb döntést hozza azokkal szemben, akik csak kísértik, de nem szívük tisztaságával és alázatával keresik az Istennel való találkozást: „…nem adatik jel…”
Miféle emberi szándék mutatkozik meg itt farizeusokban és tanítványokban egyaránt? Hitetlenség, figyelmetlenség, értetlenség, önzés. A láthatatlan Isten folyamatosan önmagát nyilatkoztatja ki, amit megláthatunk a Bibliában, a természetben és a történelemben is. Aki keresi Istent, meg is találhatja. A legnagyobb kinyilatkoztatás maga Jézus, aki a testet öltött Ige, Isten látható megjelenése. Ahelyett, hogy fogadná az ember, és elindulna vele az Isten megismerésében és megtapasztalásában, még tesztelni akarja. A gondolat is abszurd, bár mondhatnánk: „Érthető az emberek óvatossága, hisz nagy a tét.” Ha akarjuk, meg tudjuk érteni a kor kételkedőit. De érthető Jézus szomorúsága is. A kedves közeledésre bizalmatlanság a válasz azoktól, akik a kísértések idejében nem szoktak ennyire körültekintőek lenni.
Ne Jézusban kételkedj! A hitünk bizalom a minket is biztosan szerető Istenben.

Imaáhítat

Könyörögjünk, hogy a baptisták testvérközössége betölthesse küldetését napjainkban is! (ApCsel 1,6–8)

(Katona Béla)