(5Móz 8,17)
Hogyan értékeljük ennek az évnek az eseményeit? Van, aki dicsekszik: ezzel a két kezemmel szereztem mindent. Van, aki panaszkodik: miért próbált engem Isten, miért nehezedett rám a keze?
S van, aki panaszkodva dicsekszik.
Isten ezt mondja: ne gondolkozz így, mert ez felszínes és hamis megállapítás! Hiszen már az is Isten ajándéka volt, hogy adott neked két munkáskezet, adott munkát, a munkádra áldást. Isten sorolja a népnek: kinek a keze szabadított ki Egyiptomból, ki választotta ketté a tengert, ki táplált éveken át a pusztában, ki vezetett el az ígéret földjének a határához? Egyedül Isten hatalmas keze.
Aki ezt nem látja, hamisan ítéli meg a múltat. A jót magának tulajdonítja, a rossz miatt Istent vádolja. Nem látja, hogy minden jót Istentől kapott ajándékba, s Isten még a próbákat is a nép javára használta fel. A Biblia azt írja, hogy még a jó cselekedeteket is Isten készíti el nekünk, hogy azokat megtehessük. Egyedül őt illeti a dicsőség.
Aki ezt nem látja, árt magának a jelenben. Mert aki magának tulajdonítja azt, amit Isten tett érte, az meglopja az Urat, és így szembehelyezkedik vele. Az pedig életveszélyes Isten népe számára, ha a világ sok fenyegetése közt kiszolgáltatottá válik, és Istent is ellenségévé teszi
Ezzel veszélyezteti az ilyen ember a jövőjét is. Mert aki magában bízik, azt magára hagyja az Úr, nem számíthat az ő védelmére és további ajándékaira.
Mi hát a helyes magatartás az év utolsó napján? Őszinte bűnbánat minden hitetlenségünk, dicsekedésünk, önhittségünk miatt. Buzgó hálaadás Isten sok meg nem érdemelt ajándékáért. És annak megvallása, hogy nem a mi kezünk erejében bízunk, hanem egyedül Jézus Krisztus érettünk is átszögezett kezének érdemében és irgalmában.
S van, aki panaszkodva dicsekszik.
Isten ezt mondja: ne gondolkozz így, mert ez felszínes és hamis megállapítás! Hiszen már az is Isten ajándéka volt, hogy adott neked két munkáskezet, adott munkát, a munkádra áldást. Isten sorolja a népnek: kinek a keze szabadított ki Egyiptomból, ki választotta ketté a tengert, ki táplált éveken át a pusztában, ki vezetett el az ígéret földjének a határához? Egyedül Isten hatalmas keze.
Aki ezt nem látja, hamisan ítéli meg a múltat. A jót magának tulajdonítja, a rossz miatt Istent vádolja. Nem látja, hogy minden jót Istentől kapott ajándékba, s Isten még a próbákat is a nép javára használta fel. A Biblia azt írja, hogy még a jó cselekedeteket is Isten készíti el nekünk, hogy azokat megtehessük. Egyedül őt illeti a dicsőség.
Aki ezt nem látja, árt magának a jelenben. Mert aki magának tulajdonítja azt, amit Isten tett érte, az meglopja az Urat, és így szembehelyezkedik vele. Az pedig életveszélyes Isten népe számára, ha a világ sok fenyegetése közt kiszolgáltatottá válik, és Istent is ellenségévé teszi
Ezzel veszélyezteti az ilyen ember a jövőjét is. Mert aki magában bízik, azt magára hagyja az Úr, nem számíthat az ő védelmére és további ajándékaira.
Mi hát a helyes magatartás az év utolsó napján? Őszinte bűnbánat minden hitetlenségünk, dicsekedésünk, önhittségünk miatt. Buzgó hálaadás Isten sok meg nem érdemelt ajándékáért. És annak megvallása, hogy nem a mi kezünk erejében bízunk, hanem egyedül Jézus Krisztus érettünk is átszögezett kezének érdemében és irgalmában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése