Varga László: Isten asztaláról

"Megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé."      1Mózes 2,7

Istenként tisztelt régi keleti királyok felavatásakor valaki kötelezően a fülükbe súgta: "Ne feledd, hogy csak ember vagy!" Úgy kell a mai felfuvalkodott embert figyelmeztetni az ige szavával: Csak por vagy, anyag vagy, olyan élőlény vagy, mint bármelyik lenézett állat! - Hát nem vagyok Istennek a maga képére teremtett gyermeke? - De igen. Amennyire egy fénykép felmutatja egy ember képét. Ha jó a kép, az ember arca ragyoghat rajta, de ha nem sikerült, csak egy eldobnivaló papírdarab. Por vagy, anyag vagy, egyszerű élőlény vagy, amíg nem tükrözöd Isten arcát szeretetben, jóságban, engedelmességben. A minta: Krisztus. Amennyire Őt követni tudod, annyira emelkedsz ki az állatok sorából, s leszel, ami a rendeltetésed: Isten képviselője, az Ő képének hordozója mindkét teremtett világban, földön és mennyben.

Uram, köszönöm, hogy emberré teremtettél. De figyelmeztess arra is, hogy magamtól nem vagyok más, csak egyszerű élőlény! Add nekem Lelked erejét, hogy ki tudjak emelkedni az állati sorból! El ne veszítselek, s veled együtt el ne veszítsem az emberség méltóságát, nekem ígért dicsőségét! Jól tudom, nem vagyok rá méltó. Jól tudom, sokszor gonoszabb vagyok a farkasnál. Hány ember lelkét keserítettem meg, hányszor éreztem, hogy nem tudok eléd állni haragom, gyűlöletem miatt! Bocsásd meg nekem, amikor elfeledkeztem emberségemről! Emelj magadhoz, és segíts, hogy mégiscsak hasonlítani tudjak Krisztushoz, és lehessek megváltott, szerető és szeretett gyermeked! Ámen.